A felmelegített leves állítólag nem jó – tartja a mondás, de ez esetben le a kalappal a Shrek alkotói előtt, a negyedik rész cseppet sem tűnik erőltetettnek, sem pénzhajhásznak, hanem egy teljesen új fogásnak az animációs filmek étlapján. Kellett a Shrek a vége, fuss el véle, mert nem búcsúzhattunk el Túl az Óperenciántól egy idegesítő és semmitmondó harmadik epizóddal.
Láttuk már, amikor a királynőt nem a megfelelő személy menti meg, amikor úgy dönt, hogy ogreként éli tovább életét, és a piciny zöld szörnyek születését, sőt, még a gonosz több száz legyőzési módszerét. Most azonban veszni látszik minden, győz a rossz oldal, van benne egy csipetnyi tanulság és a 3D csak fűszerezi az élvezetet.
A történet szerint a jószívű ogre, Shrek élete révbe élt. Ünnepelt sztár a környéken, van egy gyönyörű felesége, Fiona és persze a jó barátok, Szamár és Csizmás Pandúr, nem is beszélve a három apró csöppségről, házasságuk gyümölcséről. Shrek azonban megunja az életét, úgymond kapuzárási pánik lesz rajta úrrá, amit nem egy menő sportkocsival, hanem a régi életével akar orvosolni. Rumpelstiltskinn, az ügyeletes bajkeverő a szemétből kikaparva magát, alkut ajánl neki, hogy egy napra „igazi ogre” lehessen. A csaló azonban jól rászedi hősünket, így olyan világba csöppenhetünk, ahol Ruppelstiltskinn a király, a boszorkányok dőzsölnek, minden más aranyos mesehős elnyomásban él. Shrek pedig meg sem született, így Fiona az ellenállás harcosaként egy cseppet sem álmodozik a szerelemről.
Mindebből jól látszik, hogy Túl az Óperencián száznyolcvan fokos fordulatot vett, a jóból rossz, a rosszból jó vált, de az igaz szerelem és a barátság még így is győzni tud. Előtte azonban meg kell barátkozni a Tim Burtont idéző, depressziós mesevilággal. Sehol a régi mese bája, mindenki egy kicsit másképpen viccelődik. A régi szereplők új köntösbe bújnak, amitől életerőre tesznek szert. A poénok is eltérnek az eddigiektől, de a tanmesének most ez a lényege.
Úgy néz ki, az alkotók végleg bezárták Shrek és Fiona mesekönyvét. Előtte azonban még figyelmeztették az animációs filmen felnőtt ifjúságot, hogy ha megunják életüket, akkor nem kell feltétlenül eldobni. Előbb vagy utóbb, de úgy is visszasírja mindenki a régit, amibe belecsöppent. Így becsüljük meg amink van, amíg részünk van benne.
