A MOZ.GO Magyar Mozgókép Fesztivál pénteki napján a casting-folyamat került középpontba az Expresszóban: Muchichka László a Véletlenül írtam egy könyvet főszereplőjével, Demeter Villővel és a film rendezőjével, Lakos Nórával beszélgetett arról, hogyan került Villő a stábba, miként segítettek neki beilleszkedni és eljátszani a főhőst.
Már a kiválasztás folyamata is hosszúra nyúlt: Nóra a négy-öt hónapos casting során száz-százötven gyereket nézett meg. A szempontokat (például az életkort) és karakterleírást tartalmazó felhívásra beérkezett jelentkezésekből a casting director, Steinhauser Andrea állította össze azon jelöltek listáját, akiknek a kisfilmjét a rendező végignézte – közülük választották ki azokat, akiket személyes meghallgatásra is behívtak. A folyamat méginkább elnyúlt, amikor kiderült, hogy a forgatás nem tud azon a nyáron megvalósulni, amikor eredetileg tervezték – így Villőnek újabb nyolc hónapot kellett várnia, mire döntés született a sorsáról.
Ő maga egyébként azt mondja, hogy jól viselte a bizonytalanságot: épp elég zsúfolt volt az élete ebben az időszakban, így nem maradt ideje azon szorongani, vajon őt választják-e ki a szerepre.
A személyes meghallgatásokon több érzelmi állapotú jelenetben tették próbára a jelölteket: Nóra kíváncsi volt arra, mennyire érzik természetesnek a közeget, a szerepet, és vajon bírnák-e az ötvennapos forgatás jelentette kihívásokat? A rendező fontosnak tartotta a motivációt is: hogy a gyerekek valóban lelkesedéssel vegyenek részt a munkában, és ne azért, mert a szüleik belenyomták őket a helyzetbe. Nóra elmondta: sokan érkeznek úgy a castingra, hogy otthon gondosan betanulták a szöveget és begyakorolták, hogyan kell előadni – ő igyekszik ezt a réteget “levakarni” a gyerekekről, mert a vásznon fontos a természetesség.
Arra a kérdésre, hogy másként castingolnak-e gyerekeket, mint felnőtteket, a rendező azt felelte: alapvetően nincs nagy különbség, de annyiban más gyerekeket válogatni, hogy a felnőtt színészek múltját, korábbi alakításait felidézve már létezik velük kapcsolatban egy előzetes kép, míg a kicsik teljesen ismeretlenül állnak eléjük, és ez bizony nagyobb fejtörést okoz.
Demeter Villő
A Véletlenül… esetében a felnőtt szereplők castingja azután kezdődhetett el, hogy Villőt kiválasztották: Nóra elmondása szerint ekkor már az volt a fő szempont, hogy működjön a kémia közte és a többi szereplő között. Ebben a szerencse is a kezükre játszott: az apa szerepére jelentkező Mátray Lászlóról kiderült, hogy jól ismerik egymást a lánnyal, ami a közös munkát is megkönnyítette.
A rendező elárulta: a forgatás előtt hosszan dolgoztak azon, hogy mire kamerák elé áll, Villő otthonosan érezze magát Nina bőrében. A sok improvizációs játék, a színésztársakkal való összeszokást segítő könnyed, csapatépítő programok mellett ezt segítette egy különleges házi feladat is: Nóra arra kérte Villőt, hogy írjon naplót a karakter szemszögéből, amiben kitérhet olyan részletekre is, melyekre a forgatókönyv nem. A fiatal színész így maga dolgozhatta ki, tehette élővé Ninát.
Lakos Nóra
S hogy mit üzennének azoknak a fiataloknak, akik a jövőben jelentkeznének castingra? Villő szerint a szövegmagolás helyett a természetesség a fontos, meg az, hogy meg tudja mutatni a személyiségét. Azt mondja, nem kell izgulni: a filmes közeg segítőkész, befogadó, támogató. Nóra azt tanácsolja, hogy a castingra érkező jelöltek merjenek kérdezni, fontos, hogy ők is tudják, pontosan milyen elvárások, milyen feladatok várnak rájuk, mert csak akkor fog jól működni a közös munka, ha mindegyik fél tudatosan és önszántából vág bele.
