Ovádi Péter a beszédének első részében felidézte azoknak az embereknek a neveit, akik 1956-ban formálták és alakították a forradalom történéseit. De nemcsak a szabadságharcosok oldaláról, hanem az államhatalom részéről is. Nagy Imre, Rákosi Mátyás, Mansfeld Péter, Apró Antal és persze Brusznyai Árpád és Pap János nevei is elhangoztak, mint az érem két oldala, hiszen 56-ra csak így lehet tekinteni, relativizálás és túlmagyarázás nélkül.
„Néhányukra példaképként, a szabadságba vetett hit és tenni akarás hőseiként tekintünk, addig a többiek neve, mint Himnuszunkban a balsors illusztrációi jelennek meg.” – Mondta Ovádi.
A képviselő ezután a rendszerváltás hozta igazságtételről beszélt, amikor eltűntek a Lenin-szobrok, az utcákat és tereket pedig visszakeresztelték hagyományosan magyar nevekre.
„A régi rendszer kiszolgálói pedig elfelejthették az emberek félelméből táplált tiszteletét, ami addig övezte megjelenésüket. Helyette kulcsra zárt ajtók mögött rettegtek, vagy ahogy Pap János is tette, hűen gyáva életéhez, az öngyilkosságba menekült.”
Ovádi Péter viszont nem zárta le ezen a történelmi igazságszolgáltatás tényével a gondolatait. Honti Ilonát, Brusznyai Árpád feleségét idézte, aki még naplójában írta azt, hogy „valakinek egyszer el kell kezdenie megbocsátani, ha van mit megbocsátani. Keresztény módon. Csak így lehet tovább élni, dolgozni az Ő gyermekéért.”
Ovádi ezt a gondolatot fűzte tovább, ismét szembe állítva a szocializmus elnyomóinak félelmen és a forradalmárok gyűlöletén építkező társadalmát a megözvegyült és meghurcolt Honti Ilona életigenlő felfogásával.
„Brusznyai felesége egy ilyen, erkölcsi és morális szemétdomb legmélyén is képes volt megőrizni saját és férje tisztaságát.”
A képviselő beszédének utolsó részében nem direkt módon, de erős utalással üzent azoknak, akik ma a kommunista rendszer kiszolgálóihoz hasonlóan a gyűlöletre építik saját közösségüket.
„A gyűlölet olyan, mint az elfertőződött seb. A szervezet gennyezve, de előbb-utóbb kiveti magából az idegen anyagot. Habarcs nélkül pedig a vár összeomlik. Nem tégláról téglára, hanem földrengésszerűen, mintha nem is létezett volna.” – Mondta Ovádi, aki felidézte azt is, hogy pár napja Veszprémben az önkormányzatiság 35 éves évfordulójának ünnepén konzervatív és liberális, jobboldali és baloldali helyi politikusokkal együtt koccintottak, hiszen pártállástól és ideológiától függetlenül Veszprémben mindig és mindenki egyetértett abban, hogy ebbe a városba nem szabad teret adni a gyűlölködésnek.
„Persze ne legyünk naivak! Hiszen Pap János is veszprémi polgár volt. Éppen ezért, bár parancsolni nem parancsolhatunk, de emlékeztethetjük a jelen és a jövő Pap Jánosait arra, Veszprémben sosem fog gyökeret verni a gyűlölet, a másik megfélemlítése. A közösségünk zsigerileg veti ki magából az ilyet. Mert veszprémiként mi Brusznyai Árpád és Honti Ilona örökségét őrizzük.” – Zárta gondolatait Ovádi Péter, majd a jelenlévőkkel közösen megkoszorúzták az emlékművet.
