Rabindranath Tagore egy 1861-ben született bengáli költőfilozófus volt, akinek munkásságában a líra, a társadalmi gondolkodás és a spirituális szemlélet találkozott. Több mint kétezer dal szerzője, ezek mellett regényeket, novellákat, esszéket írt, és fontos szerepet játszott India kulturális megújulásában. Kultúrtörténészek szerint Tagore az alkotásaival hidat teremtett Kelet és Nyugat között, nem véletlen, hogy ő lett 1913-ban az első nem európai ember, aki átvehette az irodalmi Nobel-díjat.
Tagore 1941-ben hunyt el, de előtte még leküzdött egy súlyos szívbetegséget, köszönhetően a balatonfüredi Szívkórház orvosainak. Az író 1926-ban kezelésre érkezett a már akkor is nemzetközi hírnévvel bíró balatoni kórházba, ahonnan kis idő elteltével gyógyultan távozhatott. Háláját pedig nem levelekben vagy versekben fejezte ki, hanem egy szimbolikus gesztussal. Elültette a kórház melletti sétányon az első fát. A hindu hagyomány szerint idősebb korban fa ültetése garancia arra, hogy az ember megéri annak lombos korát. Tagore is így tett, majd visszatért hazájába, ugyanakkor maradandó nyomot hagyott a Balaton partján.
A későbbi évtizedekben aztán több másik híres személy követte Tagore példáját, már ami a faültetést illeti a sétányon. Kezdetben indiai politikusok hivatalos látogatásuk alkalmával tisztelegtek Tagore előtt azzal, hogy hagyományt teremtve folytatták a fák elültetését, majd más politikusok, tudósok, költők és Nobel-díjasok is csatlakoztak hozzájuk.
A Tagore-sétányon meg lehet találni Göncz Árpád, köztársasági elnök, Wigner Jenő, fizikus, Farkas Bertalan és Valerij Kubaszov űrhajósok fáit is.
A sétány egyébként 1957-ben kapta meg hivatalosan Tagore nevét, előtte Deák Ferenc volt a névadója. A fák mellett viszont mindkettőjük szobra megtalálható, ahogy több másik magyar történelmi személyé is.
