A 43 éve történt tragédia akkor nagyon megrendítette a veszprémieket, hiszen a mély, brummogó hangjáról jól ismert An–26-os repülőgépek hosszú éveken át biztonsággal szolgáltak. Akkor azonban olyan időjárási körülmények uralkodtak, amelyek legyőzték az embert és a gépet. A feladatteljesítésének befejezésére készülő 210-es oldalszámú „Ancsa” leszálláskor a földnek csapódott Szentkirályszabadja repülőterén.
A sors úgy döntött, hogy a gyakorlott személyzet nem térhetett vissza családjához, ám az utókor (egykori bajtársak, s az egyesület) képviselői megfogadták, őrizni fogják katonatársaik emlékét, s megkoszorúzzák a géptípus légcsavarját.
A tragédia során elhunyt Varga Gyula alezredes, másodpilóta; Nyári István százados, fedélzeti megfigyelő; Denke Károly százados, fedélzeti mérnök és Kuruc László főtörzsőrmester, fedélzeti rádiós. Értük – és az évek során az „Égi kötelék”-hez csatlakoztakért szólt a harang katonai tiszteletadás mellett.
A folytatásban Könczöl Ferenc dandártábornok és Popelyák Péter alezredes (MH Vitéz Szentgyörgyi Dezső 101. Repülődandár), Bardon Tamás dandártábornok (MHLVIK), Soós Lajos és Bíró László őrnagy (VREVE) helyezte el a koszorúkat, őket a hozzátartozók – köztük Varga Tamás, Veszprém alpolgármestere – követték mécsesekkel, virágokkal.
A katonai hagyományoknak megfelelően a Magyar takarodó hangjaival fejeződött be a megemlékezés.
