Az Országos Erdészeti Egyesület mozgalma 1996 óta minden évben megválasztja az év fafaját. Az Év fája szavazás célja az adott őshonos fafajjal kapcsolatos figyelemfelhívás, ismeretterjesztés az erdész és a társszakmákat gyakoló szakemberek, a különböző kapcsolódó tudományterüetek kutatói, illetve a nagyközönség, a hazai erdőjárók, kirándulók, erdőlátogatók valamint a magyar oktatásban tanuló gyermekek, fiatalok, diákok számára.
A német mintát követve útjára indított hazai mozgalom idén 30 éves. Így az idei szavazás különleges alkalom is volt egyben, mert a november első hetében elindított voksoláson, a jubileumi, 2026. esztendő fafaját választhatták meg a résztvevők.
Az Országos Erdészeti Egyesület és az Év Fája Kuratórium 2013 óta minden évben ajánlást tesz három fafajra, melyek közül az Év fáját lehet megválasztani. November 7-től november 30-ig lehetett szavazni a jelöltekre, melyek a kecskefűz, a hamvas éger és a rezgő nyár voltak.
A kitüntető címért a verseny végi rendkívül szoros volt két fafaj, a kecske fűz és a rezgő nyár között. Összesen 2050 szavazat érkezett be, melyek összesítése alapján az első helyet 745 szavazattal kecske fűz, a második helyet alig kettő szavazattal lemaradva, a rezgő nyár, míg a harmadik helyezést 562 szavazattal a hamvas éger érte el. Így 2026-ban, a mozgalom indításának jubileumi, harmadik évtizedében, az Év fája címet a kecskefűz (Salix caprea) nyerte.
A kecskefűz Európában és Ázsia nyugati- és középső részein őshonos. 3-10 méter magas, termetes bokor vagy kisebb fa. A feltűnően nagy barkavirágzatok lombfakadás előtt jelennek meg, felnyílás előtt ezüstös-fehér, prémes szőrzet burkolja őket.
Fotó: Dénes Emőke / Wikipedia / CC BY-SA 4.0
A kecskefűz a dombvidékektől mintegy 2000 méter magasságig nyirkos, gyakran vízfolyásos vályogtalajokon, erdei vágásokban, erdőszéleken, ligeterdőkben, tölgyesekben fordul elő. Erdei irtásterületeken, töltéseken, kavicsbányákban az elsőként megjelenő fás növények közé tartozik. Nem különösebben igényes, a gyengébb minőségű, de megfelelően nyirkos és jól szellőzött talajokon is jól fejlődik.
A húsvéti barkát részben ez a faj szolgáltatja, fatermetű egyedei viszont ritkaságszámba mennek, mivel évszázadokon keresztül gyomfának tekintették, s ma is igyekeznek felverődő egyedeit visszaszorítani. Egyetlen fűzfajunk, amely többletvíz nélkül él, az alföldön kimondottan ritka.
