Ábel Tamás kiállítása novemberben nyílt meg, és mostanra elkészült az alkotásokat részletesen bemutató katalógus is, ami a Dubniczay-palota jegypénztárában szerezhető be. A kiadványban Dohnál Szonja, a kiállítás kurátora és German Kinga megnyitó beszéde vezeti végig az olvasókat a tárlaton, a műtárgyakra Toroczkai Csaba, Biró Dávid és Hidvégi Aszter fotóin keresztül pillanthatunk rá.
Ábel Tamás és Dohnál Szonja
A katalógus szombati bemutatóján Dohnál Szonja felidézte: 2015-ben, egy pannonhalmi kiállításon találkozott először Ábel Tamás munkásságával – különösen “4000 g tolerancia” című munkája ragadta meg a figyelmét, ami az ő közbenjárásával került a Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményébe.
Szonja azóta is figyelemmel követte Tamás pályájának alakulását, és amikor a fiatal művész új irányokat keresett, kéthetes rezidencia programra hívta őt Veszprémbe. Itt készültek el a kiállításban látható fekete “Off screen” munkái, amik radikálisan eltérnek a tőle megszokott műtárgyaktól. Mindeddig ugyanis jellemzően kisméretű plasztikák kerültek ki a műterméből; az üvegtárgyakon gyakran a teljes színspektrumot megjelenítette. “A kezdetektől fogva foglalkoztatnak a színek: hogyan tudom én beletenni, hogyan tudom másképp megmutatni az anyagon keresztül. Egyfajta harmóniára törekszem, a sokszínűséget szeretném megmutatni” – mondta, amikor a kiállítótérben beszélgettünk. Ez a sokszínűségre törekvés nem múlt el teljesen: a kiállításon látható “On screen” sorozata is ezt viszi tovább.
De kezdjük a fekete munkákkal, amelyek magukra vonzzák a terembe belépő látogató figyelmét!
“Ez az új, fekete sorozat az elmúlt pár év hatásának a termése: a pandémia, a bezártság, a digitális rabul ejtettség jelenik meg bennük. Az egész kiállítás kötődik a digitális magányhoz és a végtelen scrollozás okozta addikcióhoz. Tulajdonképpen ezek a fekete tárgyak a kikapcsolt kijelzőket szimbolizálják, amelyek folyamatosan körbevesznek minket, míg a másik oldalon a színes, “On screen” sorozat a bekapcsolt kijelzőkre utal: arra, hogy milyen színes tartalmakat pörgetünk. Ezek tükröződő felületek, de torzítanak, ami utal a pixelességre, és arra is, hogy nem mindent látunk élesen, hiszen gyorsan továbbgörgetünk rajtuk.”
Ábel Tamás
A katalógus-bemutatóhoz kapcsolódó tárlatvezetésen Tamás elmondta, hogy ezek a színes panelek ugyanolyan üvegből készültek, mint amit a templomok mozaikos ablakaihoz használnak – éppen emiatt ritkán láthatók így, egy darabban. Az üvegművesség hanyatlását jelzi, hogy ilyen anyagot ma már nem állítanak elő Európában, ő maga is Mexikóból szerezte be az itt látható példányokat, és félő, hogy lassan ez az utolsó végvár is megszűnik, ezzel pedig évszázadok tudása vész el.
S ha már Mexikó szóba került: a művész az elmúlt időszakban az amerikai kontinensen járt, és élményeit a kiállítás látogatóival is megosztja egy különleges videós installációban, amit a kiállítótérből nyíló kis teremben találunk. A sárga helyiségben a televíziónak és a játékkonzolnak hátat fordítva telepedhetünk le a nagy képernyő elé, ahol Tamás Ecuadorban és New York-ban rögzített felvételeivel nyit ablakot a nagyvilágra. Ezzel azt üzeni nekünk, hogy ne ragadjunk bele a digitális világba, hanem lépjünk ki az ajtón és utazzunk!
Ez a kiállítás azért fontos mérföldkő Tamás munkásságában, mert a korábbi kisplasztikáktól eltávolodva itt tette meg első lépéseit egy új irányba. “Egyetlen plasztika jelenik meg a teremben, ami egy korábbi munkám, ehhez képest minden más új. Ez egy irányváltást jelez: hiszen az új munkáim mind fali, kétdimenziós műtárgyak.”
S hogy mit hoz a jövő? “Nincs ennyire elhatározott célom. Ez egy beláthatatlan út, és pont azért foglalkozom művészettel, mert olyan események történnek közben, amikre álmomban nem gondoltam volna. Olyan lehetőségek, olyan kiállítások, olyan alapanyagok és gondolatok találtak meg, amikre nem számítottam.”
Ennek az útkeresésnek lehetünk szemtanúi február 22-ig a Dubniczay-palotában.
