“Amikor összeállítjuk az évadot, a legfontosabb szempont, hogy a közönség számára olyan darabot válasszunk, amely minőségi, igényes és jó” – nyilatkozta lapunknak Oberfrank Pál, a színház igazgatója és egyben az előadás rendezője, hozzátéve: Shakespeare esetében ezek az elvárások természetesen adottak. A rendező úgy véli, az angol bárd bármely munkájához nyúlhattak volna, A velencei kalmár – Vas István fordításában – ösztönös választás volt.
A premier előtt Oberfrank Pál rendezőt kérdeztük a darabról
Shakespeare történetének konfliktusa két kereskedő, Antonio és Shylock között feszül. Antoniótól egy barátja, Bassanio anyagi segítséget kér, hogy megkérhesse szerelme, Portia kezét. Csakhogy Antoniónak éppen nincsen felszabadítható pénze, minden vagyonát áruba fektette, ami éppen utazik a viharos tengeren – és kétséges, megérkezik-e egyáltalán Velencébe. Antonio így Shylocktól kér kölcsön, akivel azonban régóta haragosok. Shylock feltételhez köti a segítséget: amennyiben Antonio nem fizeti vissza tartozását határidőre, úgy kivághat egy font húst a testéből.
“A velencei kalmár a mai összefüggésekben leginkább a gyűlölet és a szeretet, a fény és a sötétség harcáról szól. Shakespeare azt mondja, hogy a fény fog győzni” – mutatott rá Oberfrank Pál.
A rendező megjegyezte: minden éven egyre több hírt kapunk gyűlöletből és agresszióból fakadó szörnyűségekről. Ahogy a nagyhatalmak, világvallások összecsapnak, óriási feszültségek jelentkeznek a világban. Ugyanakkor egyéni szinten valahogy nagyon hozzászoktunk ahhoz, hogy halogatjuk a problémáink megoldását, “elmulasztjuk a lehetőségeinket, állandó mulasztásos vétségben élünk. Próbálunk egymással is, a Jóistennel is alkukat kötni, ami sok szenvedést okoz nekünk. Feltehetjük a kérdést, hogy meddig lehet ezt csinálni?”
Shakespeare a velencei kalmárt eredetileg komédiának szánta – látszik ez az alacsony halálozási rátából is –, mára azonban egyre inkább a sötétebb, komolyabb rendezői értelmezések kerülnek előtérbe. Az ezzel kapcsolatos kérdésemre Oberfrank Pál megjegyezte: Shakespeare munkáiban mindig érezhető egyfajta kettősség: vannak komoly pillanatok, filozofikus lelkű szereplők, és találkozunk vicces karakterekkel, akik oldják a feszültséget. És ott van a szerelem, a fény, amit Portia képvisel a darabban. “Ez egy színes történet, de az alapjaiban ott van annak a nehézsége, hogy muszáj az életünket komolyan venni, és nem lehet eljátszadozni, mert kevés az idő, ami adatott.”
A velencei kalmár Oberfrank Pál rendezésében, Keresztes Gábor, Besenczi Árpád és Hirschl Laura főszereplésével február 6-tól látható a Veszprémi Petőfi Színházban.
