Megfontoltan, felesleges szavak nélkül beszél, mint aki tudja, hogy a lényeghez hozzátenni felesleges. Hogyisne! Magyarország egyik legfiatalabb virtuális pilótájával, repülésirányítójával beszélgetek. Felhozom egykori repülős élményeimet, de csakhamar belátom, nekem itt babér nem teremhet, ha tudom is, mi a pitot-cső, mi a műhorizont stb. Pillanatok alatt fölém nő, s rá kell jönnöm: itt már nem rúghatok labdába katonakorom repülős tapasztalataival. De hát már ez a világ rendje.
– Tamás, hol gyökeredzik a repülés iránti vonzalmad?
– Édesapám, aki a közeli Szentkirályszabadján volt sárkány-hajtómű szerelő, századparancsnok, egy alkalommal meglepetésként elvitt a kecskeméti repülőnapra. Helikopterrel mentünk oda és vissza is. Mint kisgyereket, nagyon megfogott az élmény, az elemi erő, a repülés csodája. Akkor határoztam el, hogy én is a korlátlan szabadságnak veszem az irányt, s ilyen vagy olyan módon repülős leszek. Ehhez hozzájárult az is, hogy igazi, nagy gépeken is utazhattam, mikor édesapám Amerikában járt tanulmányúton. Hazatérve végleg döntöttem: így vagy úgy, de repülni fogok. A virtuális repülést választottam, amihez számítógép, egy jó program, meg pár kiegészítő kellett.
– Jó kis játék, mondhatnák azok, akik nem ismerik a virtuális repülés világát…
– Sokan felteszik e kérdést, de kijelenthetem, nem játék. Gyakorlatilag ugyanazok a szabályok, az eljárások, mint a valódi repülésben. A programon ott vannak a világ repterei, valamennyi géptípus, az útvonalak stb. Ahhoz, hogy a játékos, illetve a programba belépő bármit is megmozdítson, tekintélyes ismeretanyag, no meg az angol nyelv birtokában kell lenni. Két világszervezet létezik az úgynevezett fotelpilóták számára, s mára odáig fejlett a technika, hogy a valós és a virtuális repülés alig különböztethető meg.
– Ez azt jelenti, hogy mondjuk egy Budapest-Berlin repülőutat a valódival azonos időben, azonos repülési körülmények közepette lehet megtenni?
– Pontosan. Sőt: ugyanúgy kell repülési tervet készíteni, kell a folyamatos kommunikáció az irányítókkal, arról nem is szólva, hogy virtuális indulásunk előtt és alatt ugyanazokat a feladatokat kell ellátnunk, mint az igazi pilótáknak. Még az időjárást sem hagyhatjuk figyelmen kívül.
– Kik vállalkoznak ilyen – a játékot már nem merem kimondani – hobbira?
– Rendkívül széles a skála. Van köztünk 13 éves gyerek, idősödő úr, sőt: olyanok is, akik a valóságban is ezt a hivatást űzik. Biztos furcsa lehet sokaknak, de itt mindenki egyenrangú, mindenki tegeződik. A közös vonás a repülés iránti elkötelezettség.
– Azt veszem ki a szavaidból, hogy erősen vonz a pálya…
– Az érettségi után szeretnék a budapesti műszaki egyetemre menni, azt követően pedig irány a repülés. Tréfásan úgy szoktam mondani, hogy azt sem bánom, ha én mosom a gépeket, csak közelükben legyek.
– A virtuális repülésben is van, hm. szamárlétra?
– Folyamatosan képezzük magunkat, elméleti és gyakorlati vizsgákat teszünk le. A számítógép regisztrálja tevékenységünket, s ha vétünk, pontokat vonnak le. Ez nemcsak a pilótákra, hanem a repirányítókra is vonatkozik. Meg kell tehát felelni, mint az élet minden területén. Így lehetek fél éve 17 évesen vezető elsőtiszt, januártól pedig a virtuális irányítók igazgatóhelyettese. Persze innen van még feljebb is lépcső, hiszen igazi rang lenne kapitánynak lenni. Hozzá kell tenni azt is, hogy meg is kell védeni időszakonként végzettségünket, s meg kell lenni az előírt repült óráknak is.
– Kevesek kiváltsága a virtuális repülés?
– Egyre vonzóbb, egyre többen hódolnak neki. Ma a két virtuális rendszer 320 ezer fölötti kollégát számlál.
– Úgy hallottam, könyvet, mi több: tankönyvet is írsz…
– Igen, méghozzá azoknak, akik most kívánják elkezdeni a virtuális repülést. Segédkönyvnek szánom.
– Iskoládban, a Lovassy gimnáziumban milyen szemmel nézik hobbidat? Nem megy a tanulás rovására?
– Megtanultam beosztani az időmet, így ma már könnyebben megy. Tanulni pedig kell. Letettem a felsőfokú angol nyelvvizsgát, szeretem a fizikát, matematikát. Ami pedig az iskolát illeti, hát sokan kíváncsiak rá diáktársak és tanárok egyaránt.
– A közelmúltban ugyancsak letettétek a névjegyeteket…
– Március 15-én Budapesten volt egy nagy, virtuális nap, amikor szemben a 216 valós ferihegyi felszállással, mi 314 gép fel- és leszállását, irányítását láttuk el egy csoport virtuális társammal.
– Lehet ugródeszka a virtuális repülésirányítás az igazi felé?
– Igen, s van is erre példa. És hogy még közelebb legyek a valós repüléshez, elárulom, hogy most szeretnék vitorlázógép tanfolyamra beiratkozni.
– Olvasóink nevében is sok sikert kívánok hozzá.
Búcsúzóul Tamás elvisz egy iskolakörre Budapest felett egy Boeing fedélzetén. Utazás közben elfeledtem, hogy háromlábú kisszéken ülök…
