Tekintetünk Gizella királynéra irányítjuk, aki részese volt keresztény kultúránk megalapozásának, és így köze van jelen életünkhöz is – jelentette ki Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök. Gizella olyan családba született, ahol gyökere volt már a kereszténységnek. A szentségre való törekvés jellemezte őt életében, arra törekedett, hogy a keresztény tanításnak megfeleljen és jót cselekedve, szeretetet sugározva szólítson meg minél többeket.
Pannóniában akkoriban tették meg az első lépéseket a kereszténység felé, hírek szóltak a pogányok lázadásairól, így István kérésére nem rögtön adtak választ Gizella szülei: előbb felmérték, megfigyelték a fiatal királyfit, és meggyőződtek róla, hogy hitben élő ember. Istvánt magát is egy szent ember: Gellért püspök nevelte, aki elmélyítette a keresztény gondolkodását.
István és Gizella küldetése az volt, hogy ezt a nemzetet átjárja az a hit, amelynek ők maguk is odaadták magukat.
Ezer év elteltével Gizellát nemcsak Veszprémben, de mindenütt a magyarok szívükhöz közel állónak érzik. Ez a kötelék bennünket is hív, mert nem elég visszaemlékezni egy szent életpéldájára, magunknak is követnünk kell ezt az életet, amit tőle tanulunk, azt a mindennapi életünk részévé kell tennünk. Mi, akik meg vagyunk keresztelve, könnyen túltesszük magunkat a parancsokon, a hagyományokon, az egyház tanításán – vajon megkeresztelt voltunk tényleg elkötelezettséget jelent Krisztus mellett? Törekszünk-e minden nap arra, hogy hiteles keresztények legyünk?
Kötelességünk, hogy támogassuk egymást abban, hogy a keresztény élet valósággá váljon bennünk – intett a püspök. Mint mondta, felelősségünk van az egyházzal, a magyar nemzet egészével szemben. Rajtunk múlik, hogy kovászaivá válunk-e a társadalomnak, hogy lesz-e keresztény jövő.
