A teremtett világban mindennek megvan a maga ritmusa. A látszólagos összevisszaság és kuszaság ellenére is szigorú rend uralkodik itt a földön. A dolgok nem csak követik egymást, de a jelenségek újra és újra visszatérnek, hogy összhangot vigyenek a káoszba, áttekinthetővé tegyék az átláthatatlant, hogy a harmónia élményével ajándékozzanak meg bennünket.
A ritmus jelen van a mindennapi életünkben is. Az egymásra következő hétköznapokat ünnepek szakítják meg. Vasárnapok, nagy keresztény és nemzeti ünnepek, anyák napja, pedagógusok napja, amelyek kiszakítanak bennünket a hétköznapokból, s arra késztetnek, hogy a mindennapok gondjait feledve, megtisztult lélekkel tudatosítsuk magunkban önnön létünk értelmét, s erőt gyűjtsünk az élet folytatásához.
Az ünnepek a megtisztulás mellett a számvetésre is alkalmat kínálnak. Magyarországon 1952-óta köszöntjük, a „nemzet napszámosait”. Olyan tradíció ez, amelynek gyökerei a letűnt pártállami diktatúra legsötétebb időszakába nyúlnak vissza.
A hagyomány a rendszerváltást követően is megmaradt. Rendben is van ez így, kedves óvónőnkre, tanítóinkra, tanárainkra, évtizedek múltán is hálásan és szeretettel gondolunk.
Az ünnep azonban a közelmúlt éveihez hasonlóan a 2008. évben sem lehet gondtalan és bizakodó.
A balsors sújtotta országunkban, a mély morális és gazdasági válság begyűrűzött az élet minden területére, így az iskola falai közé is. A tanév elejétől tízezerrel kevesebb pedagógus kezdhette meg azt a munkát, amely egyébként nem lett kevesebb. Az állásukban megmaradtaknak kell a többlet feladatot ellátni, önként és vita nélkül. Ehhez a jogszabályi hátteret a Parlamenti többség a kötelező óraszám emeléséről szóló oktatási törvénymódosítással biztosította. A pedagógus munka társadalmi megbecsültsége soha nem látott mélységben van. Átfogó bérrendezésre nincs remény. S mindeközben több tízmilliárd forintot költenek digitális oktatási eszközök, digitális táblák beszerzésére.
Nem is beszélve a majdani működtetésük költségeiről. Nemzetközi felmérések szerint komoly problémák vannak a magyar gyerekek szöveg értésével csakúgy, mint a reálismereteivel. Na, de majd a digitális tábla…! Központi előírásokra óriási mennyiségben bemérnek, lemérnek, fölmérnek, kimérnek és megmérnek az iskolákban, de nincsenek anyagi források szakkönyvekre, korszerű bemutató eszközökre, jól felszerelt laboratóriumokra.
További neuralgikus pontjai a jelenlegi oktatási rendszerünknek az átgondolatlan, a megvalósítás feltételeivel nem rendelkező rideg integráció, a szakképzés lehetetlen helyzete és a pedagógus képzés. A komikum kategóriájába tartozik, hogy hazánkban több felsőoktatási intézmény működik, mint a 83 millió lakosú Német Szövetségi Köztársaságban.
A durvaság,
az erőszak, a brutalitás jelen van az iskolákban, ahol pedig csak
az értelmes emberi szóval történő nevelésnek, oktatásnak lenne
helye. A tanári titoktartási kötelezettség miatt a pedagógus nagyon
korlátozottan tud a szülővel együttműködni a gyermek fegyelmezése,
nevelése érdekében. Egy „főpszichológus” szerint egyértelműen
a tanárok alkalmatlanságára vezethető vissza az iskolai erőszak.
Az Oktatási Minisztérium szakértői pedig azt hangoztatják, hogy
túl sok a pedagógus, nem elég fölkészültek és keveset dolgoznak.
Én úgy hiszem, a valóságban az van, hogy mindent elkövettek a pedagógus
pálya leértékelése érdekében.
Veszprém városának
15 óvodája, 14 általános iskolája, 11 középiskolája és kettő
felsőfokú intézménye, egyeteme illetve főiskolája van. A felsorolás
helyes, tartalmazza a nem önkormányzati fenntartású, de a városban
működő intézményeket is. Mi a magunkénak valljuk azokat is, amelyeknek
más önkormányzat, valamelyik történelmi egyház, alapítvány vagy
az állam a fenntartója.
Az egész országot
megrázó több száz iskola bezárás sajnos városunkat is érintette.
Egy évvel ezelőtt fájdalmas döntést kellet hozni intézmények
összevonásáról. Ma a város költségvetésének közel hetven százalékát
az oktatási intézmények működtetésére és fejlesztésére fordítjuk.
A fejlesztés
érdekében, a jelentős saját erő mellett kihasználunk minden lehetséges
pályázati forrást. Új helyre, korszerűbb körülmények közé
helyezzük a Közgazdasági Szakközépiskolát a pedagógusokkal egyeztetve.
Minden kapcsolatrendszerünket megmozgattunk azért, hogy elegendő
forrásunk legyen és elkezdhessük a Dózsa György Általános Iskola
és az Egry úti óvoda nagy felújítását. Gyulafirátóton a Kastélykert
tagóvoda rekonstrukcióját, valamint a Botev Általásos Iskola, és
a Csillag úti óvoda teljes akadálymentesítését kívánjuk elvégezni
az elkövetkező hónapokban. Megkezdtük és folytatjuk az óvodákban
és iskolákban a fűtés és világítás korszerűsítését. 2008.
január 1-től, az érdekképviselettel egyeztetve, jelentős összeggel,
bár nem annyival, amennyivel szerettük volna, emeltük a pedagógusok
és közalkalmazottak étkezési hozzájárulását. Oktatási intézményeinken
keresztül is segítjük Veszprém város meghatározó sportjának
utánpótlás nevelését, vállalva azt is, hogy emiatt egyesek kétségbe
vonják szakértelmünket. Cserébe az MKB Veszprém messze földre
elviszi városunk jó hírnevét. Büszkék vagyunk iskoláinkra, tanárokra
és diákokra, akik újfent bizonyították kivételes képességeiket
a különböző nemes versenyeken, zenétől az idegen nyelvekig a matematikán
és a szakmai ismereteken át a sportig.
Tisztelt Hölgyeim
és Uraim!
Móricz Zsigmond,
Légy jó mindhalálig című művének musical feldolgozásában, amelynek
szövegkönyvét és dalszövegét Miklós Tibor írta, a harmadik ének
utolsó versszaka, prózában előadva így hangzik:
Az élet szép, az élet minden!
S míg létezhet a földön ember,
A lánc mi egybeköt, nem hullhat szét!
Lesz út-lélektől lélekig,
Lesz kinek megtanítsd, világod titkait!
Az élet szép, az élet minden!
Mondhatják, hogy semmid nincsen,
A legnagyobb
kincs örökké tiéd…!
Nyilas Misi
így válaszolt a szeretett Valkay tanár úrnak: „Ez a legszebb,
tanár úr, tanítani!”
Nem véletlen, hogy a Pedagógus Nap a tanév végéhez nagyon közel, június hó első vasárnapjára esik. Miként minden ember, aki bármely szellemit, vagy gyakorlatit alkotott, Önök is tisztelt pedagógusok jó szívvel pihenhetnek meg és nézhetnek vissza alkotásukra. Meggyőződésem, hogy a számtalan gond és probléma ellenére a veszprémi pedagógusok az idei évben is, nagy többségében, tudásban több, emberségében erősebb, problémáival kevesebb, a korához jobban alkalmazkodó diákokat bocsátanak útjukra. S amikor meglátják a gyerekek szemében a felcsillanó, talán szóban nem, de a mosollyal, a mozdulattal, tartással kifejezett köszönetet, nyugodtan mondhatják, nehéz volt, küzdelmes volt, elfáradtunk, de érdemes volt.
A köszönethez szeretnék csatlakozni magam is Veszprém város Önkormányzata és képviselő-testülete nevében.
Bízzunk abban,
hogy eljön még az a kor, amelyben az Önök valódi megbecsültsége
a nálunknál fejlettebb társadalmú országokhoz hasonlóan a megfelelő
helyére kerül.
Befejezésül kérem, fogadjanak el tőlem egy apró ajándékot, egy rövid vers felolvasásának formájában.
Kiss Kálmán
Tanítónk
Betűket adott nékünk, s számokat,
s mi úgy éreztük: gazdagok vagyunk.
Micsoda öröm volt, hogy olvasunk!
És olvastunk és olvastunk
sokat.
Adott, adott Ő szép mámorokat.
Büszkén éreztük: lázas az agyunk,
minden dologra van pontos szavunk,
s a legfőbb kincsünk lett
a gondolat.
A katedrán állt Ő és csak adott.
Hogy is feledhetnénk mosolyát?
Tőlünk gyakran csak csínytevést kapott,
bolondokháza lármás iskolát.
Előtte most horgasztott fővel állunk,
zavartan nézve szál virágunk.
Isten áldja meg Mindnyájukat!
