A vetélkedőn hatfős, családtagokból, barátokból és munkatársakból álló csapatok álltak rajthoz, a kihívások pedig úgy lettek összeállítva, hogy a puszta fizikai erő mellett az „asszonyi fifikára” és a fiatalok fürgeségére is szükség legyen a sikeres teljesítéshez.
A szervezők kiemelt célja volt, hogy a szigorú versengés helyett a bajtársiasság és a közös szórakozás álljon a középpontban. Így avanzsáltak át az olyan hétköznapi eszközök a versenyek eszközeivé, mint a talicska, fakanál, szalmabálák.
A megmérettetést egy sajátos, a falusi virtusra épülő szabályzat tette még emlékezetesebbé, amely a gyengébbek védelmét szolgálta. A bírók dolgát egy egyszerű, de határozott alapelv segítette: a bírónak mindig igaza van, és ha véletlenül mégsem így lenne, akkor is ő rögzíti az eredményt.
Ahogy leírták, majd be is tartották, a túlzott alkoholfogyasztást és a paraszti szemérmet sértő viselkedést a versenyből való kizárással büntették a szervezők, ami garantálta, hogy a rendezvény mindvégig biztonságos és jó hangulatú maradjon.
Az esemény így felért egy mókás, mozgásban gazdag közösségi programmal, ami a Veszprém-Balaton Európa Sportrégiója programsorozat is támogatott.
