A napfény mint gyógyszer
Bár ma a túlzott napozás veszélyeire figyelmeztetnek az orvosok, az ókorban a napfényt gyógyító erőnek tartották. Ezt a módszert helioterápiának nevezték, és először az ókori görögök írták le.
Az ókori egyiptomi Heliopolisz templomait úgy tervezték, hogy a napfényt különböző színekre bontsák. Úgy hitték, hogy minden szín más-más gyógyító hatással rendelkezik. Később Hippokratész is úgy vélte, hogy a napfény javíthatja az emberek hangulatát, és segíthet bizonyos lelki problémák kezelésében.
A 19–20. század fordulóján, az elektromos világítás elterjedésével megszületett a mesterséges fényterápia is, amelyet a pszichiátriában és a bőrgyógyászatban kezdtek alkalmazni.
Amikor a fehér bőr számított divatosnak
Ma sokan a bronzbarna bőrre vágynak, a 16–19. században azonban éppen az ellenkezője volt igaz. A porcelánfehér bőr az előkelőség és a gazdagság jelképe volt, míg a lebarnult bőr arról árulkodott, hogy viselője a szabadban, kétkezi munkát végez.
A hölgyek ezért mindenáron kerülték a napot. Különleges arcmaszkot, úgynevezett vizardot viseltek, amely fekete bársonyból vagy szaténból készült. Egyes változatait nem pánt tartotta a helyén, hanem egy apró gyöngy, amelyet a fogak közé kellett szorítani. Ennek azonban volt egy kellemetlen mellékhatása, hiszen viselője nem tudott beszélni, amíg rajta volt a maszk.
Forrás: efashioningrenaissance.eu
A sápadtság szépségideállá vált
A 18. században a tuberkulózis is hozzájárult ahhoz, hogy a sápadt, törékeny megjelenés vált divatossá. A sovány, fehér bőrű nőket tartották igazán szépnek.
A viktoriánus korban sokan arzén- és ólomtartalmú kozmetikumokat használtak, hogy még világosabbnak tűnjön a bőrük. Akkor még nem is sejtették, hogy ezek az anyagok súlyosan mérgezőek. A nap ellen hosszú ruhákkal, széles karimájú kalapokkal és napernyőkkel védekeztek. Még a fürdőruhákba is ólomsúlyokat varrtak, hogy a vízben se lebbenjenek fel.
Amikor a fürdőruhát még rendőr mérte
A 20. század elején az úszás egyre népszerűbbé vált, de a fürdőruhák még mindig komoly vitákat okoztak. Az ausztrál úszónő, Annette Kellermann 1908-ban testhez simuló egyrészes fürdőruhában jelent meg egy amerikai strandon. Bostonban ezért illetlenség vádjával letartóztatták.
Az 1920-as évek Amerikájában még úgynevezett „fürdőruha-rendőrség” is működött. A strandokon mérőszalaggal ellenőrizték, hogy a női fürdőruhák elég hosszúak-e. Akinek túl rövidnek találták az öltözékét, azt figyelmeztették, vagy egyszerűen hazaküldték.
Forrás: retronews.fr
Babák rács mögött
Az 1930-as évek egyik legkülönösebb találmánya a babanapoztató ketrec volt. Az emeletes házak ablaka külső oldalára szerelt hálós szerkezet célja az volt, hogy azok a kisgyermekek is friss levegőhöz és napfényhez jussanak, akiket szüleik nem tudtak rendszeresen sétálni vinni.
Ma már veszélyesnek tűnik az ötlet, akkor azonban sok család korszerű és praktikus megoldásnak tartotta.
