Az eredmények szerint a házas férfiak születéskor várható élettartama 78,2 év volt, míg a soha nem házas (nőtlen) férfiaké 73,2 év. Ez közel öt év különbséget jelent. Az elvált férfiak várható élettartama 72,9 év, az özvegy férfiaké pedig 71,7 év volt, miközben a teljes férfi népesség átlaga 77,4 évnek adódott.
Első pillantásra könnyű lenne arra a következtetésre jutni, hogy a házasság önmagában meghosszabbítja az életet. A kutatás azonban erre nem ad bizonyítékot. A tanulmány megfigyeléses jellegű volt, vagyis összefüggéseket mutat be, de nem alkalmas arra, hogy ok-okozati kapcsolatot igazoljon.
A kutatók és a korábbi szakirodalom szerint több tényező is magyarázhatja a megfigyelt különbségeket. A tartós párkapcsolat gyakran együtt jár erősebb társas támogatással, kedvezőbb anyagi helyzettel, egészségesebb életmóddal és az egészségügyi ellátás gyakoribb igénybevételével. Egy támogató partner ösztönözheti a rendszeres szűrővizsgálatokat, segíthet a betegségek korai felismerésében, és hozzájárulhat az egészségesebb mindennapi szokások kialakításához.
Ugyanakkor az úgynevezett szelekciós hatás is fontos szerepet játszhat. Elképzelhető, hogy azok az emberek, akik eleve jobb egészségi állapotban vannak, nagyobb valószínűséggel kötnek házasságot, illetve maradnak hosszú távon stabil kapcsolatban. Ebben az esetben nem maga a házasság okozza a hosszabb élettartamot, hanem a jobb egészségi állapot növeli a házasság valószínűségét is.
A kutatás egy másik figyelemre méltó eredménye, hogy a görög adatokban a házas és az élettársi kapcsolatban élő férfiak várható élettartama között is közel négy év különbség mutatkozott. A vizsgálat azonban nem tudja megmondani, hogy ez pontosan miből ered. Az egyes családi állapotok mögött eltérő életkorú, egészségi állapotú, társadalmi helyzetű vagy életmódú csoportok állhatnak, de az is lehetséges, hogy a hosszabb ideje fennálló stabil kapcsolatok, a nagyobb társas támogatás vagy más, a kutatásban nem mért tényezők is hozzájárulnak a különbségekhez.
Talán nem is maga a házasság a legfontosabb üzenete ennek a kutatásnak, hanem az, hogy az emberi kapcsolatok, a társas támogatás és a közösségi beágyazottság szerepe egyre nagyobb figyelmet kap a hosszú életet vizsgáló kutatásokban. Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a várható élettartamot nemcsak a vérnyomásunk, a koleszterinszintünk vagy a fizikai aktivitásunk befolyásolja, hanem az is, hogy vannak-e olyan emberek az életünkben, akikre számíthatunk.
