A mikroműanyagok néhány évtized alatt szinte észrevétlenül váltak mindennapi életünk részévé. Kimutatták őket a levegőben, a folyókban, a termőföldben, az élelmiszerekben, sőt már az emberi vérben, a tüdőben, a méhlepényben és az agyszövetben is.
Apró szemcsék, amelyek mindenhová eljutnak
Mikroműanyagnak az öt milliméternél kisebb műanyagdarabokat nevezzük. Ezek részben már eleve ilyen méretben készülnek, részben pedig nagyobb műanyag tárgyak (például palackok, csomagolóanyagok vagy műszálas ruhák) lassú kopásával keletkeznek.
Mivel a környezetben rendkívül lassan bomlanak le, gyakorlatilag mindenhová eljutnak. A talajba kerülnek, beszennyezik a vizeket, majd a növényeken, az állatokon és az ivóvízen keresztül végül az emberi szervezetbe is bekerülnek.
Nem csak az ételünkkel fogyasztjuk
A legtöbben úgy gondolják, hogy a mikroműanyagok kizárólag az ételekkel jutnak a szervezetbe, valójában azonban a levegőből is folyamatosan belélegezzük őket. Megtalálhatók a háziporban, az ivóvízben, a tengeri halakban, a sóban, valamint számos feldolgozott élelmiszerben is.
A kutatások szerint egy átlagos ember évente több tízezer mikroműanyag-részecskét nyel le. Bár sok szemcse egyszerűen áthalad az emésztőrendszeren, egy részük képes a szervezetben maradni, ezért a tudósok egyre intenzívebben vizsgálják a hosszú távú hatásokat.
A palackozott víz sem ártatlan
Sokan a palackozott vizet tartják a legtisztább választásnak, ám a kutatások alapján ez nem feltétlenül igaz. Egy nagyszabású elemzés szerint azok, akik kizárólag egyszer használatos PET-palackból fogyasztanak vizet, évente akár 90 ezerrel több mikroműanyag-részecskét vihetnek be a szervezetükbe, mint azok, akik elsősorban csapvizet isznak. Ez napi átlagban több mint kétszáz plusz szemcsét jelenthet.
A szakemberek ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy a palackozási technológia az utóbbi években fejlődött, ezért egyes újabb mérések szerint ma már kevesebb mikroműanyag oldódik ki a PET-palackokból, mint korábban. Ettől azonban a probléma nem szűnt meg, hiszen ezek a részecskék számtalan más forrásból is eljutnak hozzánk.
A konyhánkban is termelődik mikroműanyag
Nemcsak az élelmiszerek csomagolása, hanem a saját konyhánk is hozzájárulhat ahhoz, hogy mikroműanyagok kerüljenek az ételünkbe. Az egyik legjelentősebb forrásnak ma a műanyag vágódeszkákat tartják.
A kések használata során a vágódeszka felülete apró barázdákkal telik meg, amelyekből mikroszkopikus műanyagdarabkák válhatnak le. Ezek egy része közvetlenül az élelmiszerre kerülhet. Kutatások szerint egy erősen használt műanyag vágódeszkából évente akár több millió apró részecske is leválhat, bár ennek pontos mennyisége nagyban függ a deszka anyagától, állapotától és a használat gyakoriságától.
Hasonló probléma merülhet fel akkor is, amikor műanyag spatulával vagy kanállal keverjük a forró ételt, illetve amikor műanyag ételtároló dobozban melegítjük az ebédet a mikrohullámú sütőben. A magas hőmérséklet és az ismételt használat felgyorsíthatja az anyag kopását, így több apró részecske válhat le a felületéről.
@drtaniaelliott Here's why I never use a plastic cutting board.‼️ This is a brand new PLASTIC cutting board. I got it yesterday for demonstration purposes. Look at ALL of those macro and micro plastics that are going to end up in your food. 👀And these are visible to the naked eye, which means even if you can't see it, there are definitely microplastics in your food. If you're using one of these ! 👩🏻🍳opt for stone or wood, but make sure it's solid wood. #share this video with your families!! They probably still have an old or new plastic cutting board lying around! #doctor #plasticcuttingboard #healthtips #learnontiktok #fyp ♬ original sound - drtaniaelliott
Tényleg egy bankkártyányi műanyagot eszünk meg hetente?
A közösségi médiában gyakran találkozni azzal az állítással, hogy hetente egy bankkártyányi műanyagot fogyasztunk el. A valóság ennél árnyaltabb. A korábbi becslések valóban ekkora mennyiségről szóltak, de az újabb kutatások szerint az emberek kitettsége rendkívül eltérő lehet, ezért ezt az adatot ma már inkább szemléltető hasonlatként kezelik, mint biztos tényként.
Abban azonban egyetértenek a kutatók, hogy a mikroműanyagok jelenléte ma már elkerülhetetlen.
Mit okozhatnak?
A tudomány jelenlegi állása szerint a mikroműanyagok egy része képes átlépni a szervezet természetes védelmi vonalait. Különösen a nagyon apró, 20 mikrométernél kisebb részecskék juthatnak el különböző szervekbe.
A laboratóriumi és állatkísérletes eredmények alapján felmerült, hogy ezek fokozhatják az oxidatív stresszt, gyulladásos folyamatokat indíthatnak el, valamint megzavarhatják a hormonrendszer működését. Egyre több kutatás vizsgálja azt is, hogy összefüggésben állhatnak-e bizonyos szív- és érrendszeri, illetve idegrendszeri betegségekkel. A szakemberek ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy jelenleg még nincs elegendő bizonyíték arra, hogy a hétköznapi mikroműanyag-kitettség önmagában konkrét betegségek kialakulását okozná.
Hogyan csökkenthetjük a bevitelüket?
A szakemberek szerint érdemes minél gyakrabban csapvizet fogyasztani palackozott helyett, üveg- vagy rozsdamentes acél kulacsot használni, kerülni az ételek műanyag dobozban történő melegítését, valamint előnyben részesíteni a friss, kevésbé feldolgozott alapanyagokat.
Teljesen műanyagmentesen ma már aligha élhetünk, de minden apró változtatás számít. Ahogy egyre többet tudunk meg a mikroműanyagok hatásairól, úgy válik egyre értékesebbé néhány régi, jól bevált szokás: a saját termesztésű zöldség, az üvegpalack, a piaci bevásárlás és a kevesebb csomagolóanyag.
