Kovácsolt vasba dermesztett életkép

Keze nyoma a kövön, a fán, a vason egybeesik a szél, a víz, a fagy keze nyomával - vont párhuzamot ember és természet között Fenyvesi Ottó költő, a művész kiállításának megnyitóján.
A művész elsősorban fémmel, vassal dolgozik, amelyek nagyrészt hulladékból készülnek. Nemcsak jó formaérzékű ember formafelismerő képességeiről vallanak, hanem arról is, hogy a művész sajátos törvények szerint szervezi és alakítja a formákat. Elvesz és hozzáad oly mértékben, hogy az anyag az ő mondanivalóját tolmácsolja, gondolatait és érzelmeit, életérzéseit fejezi ki - értékelte a művész munkásságát Fenyvesi Ottó. Kovács Gézának sikerült a holt anyagba lelket lehelni, ötletes és fantáziadús szobrai jó forma-, és arányérzéket, az elvonatkoztatni képes ember adottságait igazolják. A szobrok sajátos erdélyi szellem megnyilvánulásai. A művész képzelete a múló időt képviseli, ezért van jelen szobrain a végtelen archaizmus és a vibráló pillanatnyiság. Alkotásaiban egymás mellé kerülnek a legkülönbözőbb  falusi, paraszti munkákhoz tartozó anyagok, szerszámdarabok, és azok a fém hulladékok, amelyeket az erdélyi városok lepusztult ipari üzemei táján még ma is lehet találni. Ezeket részben a mérnöki szerkesztés, részben a művészre jellemző játékosság, felszabadultság által vezérelve ötvözi. Alkotásain ugyanakkor megfigyelhetők a székely ezermesterség  fortélyai is - ajánlotta a kiállítást a közönség figyelmébe Fenyvesi Ottó költő.