Hogyan lett egy középkori király szentté avatásának napjából előbb vallási ünnep, majd állami ceremónia, később az Alkotmány ünnepe, végül a rendszerváltás után ismét a magyar állam legfontosabb ünnepe?
A kezdetek
A szentek ünnepnapja többnyire haláluk, vagyis „égi születésük” napjához kötődik. Szent István esetében azonban különös a helyzet.
A hagyomány szerint az első magyar király 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján hunyt el. A Hartvik püspök által lejegyzett legenda szerint halála előtt Magyarországot Szűz Mária oltalmába ajánlotta. István alakja így már korán összekapcsolódott nemcsak az államalapítással és a kereszténységgel, hanem a magyar Mária-kultusszal is. Az augusztus 20-i ünnep azonban később született meg.
Johann Lucas Kracker: Szent István országfelajánlása (Egri Bazilika, 1773)
A döntő esemény 1083-ban, Szent László király uralkodása alatt következett be. Ebben az évben több, a magyar kereszténység szempontjából fontos személyt is szentté avattak, köztük Szent Istvánt, Szent Imrét és Szent Gellértet.
István „oltárra emelésére” augusztus 20-án került sor a székesfehérvári Szűz Mária-bazilikában. Innen ered a ma is ismert Szent István-nap dátuma.
Forrás: National Archives, Fortepan
A király sírja hamarosan zarándokhellyé vált, és a hagyomány több csodás gyógyulást is feljegyzett. István kultusza pedig olyannyira megerősödött, hogy a későbbi magyar uralkodók közül is sokan Székesfehérváron, az első király közelében kívántak nyugodni.
Amikor augusztus 20. nemzeti ünneppé lett
A 19. század végére az ünnep már túlmutatott a vallási kereteken. 1891-től augusztus 20. munkaszüneti nap lett, bár az ünnep társadalmi támogatottsága nem volt teljesen egységes. A protestáns felekezetek számára ugyanis nehezebben volt elfogadható egy alapvetően katolikus gyökerű ünnep.
Forrás: Brück und Sohn, Fortepan
A két világháború között azonban Szent István kultusza új lendületet kapott. Az ünnep egyre látványosabb állami eseménnyé vált, és ekkor jelent meg állandó elemként a tűzijáték is.
A kultusz csúcspontja 1938 volt. Szent István halálának 900. évfordulóját egész éven át tartó ünnepségsorozattal, a Szent István-emlékévvel tették emlékezetessé. Ugyanekkor emelték Szent István napját hivatalosan is nemzeti ünneppé.
Új kenyér, aratóbál és a „két asszony köze”
Augusztus 20. nemcsak királyi és állami ünnep volt, hanem a népi hagyományokban is különleges helyet kapott.
A naphoz kapcsolódott például az aratás befejezésének és az új kenyérnek a megünneplése. Bár az aratás hagyományosan Péter-Pál napján, június 29-én kezdődött, és július közepére fejeződött be, a századfordulótól egyre inkább augusztus 20-ához kötötték az aratóünnepségeket. A Horthy-korszakban országszerte rendeztek aratóbálokat és a magyar kenyér ünnepét.
Forrás: Buzinkay Géza, Fortepan
E hagyomány a második világháború után különösen fontos szerepet kapott, és mára az ünnep egyik legismertebb elemévé vált.
A népi kalendáriumban ráadásul augusztus 20. egy különleges időszak közepére esik. Nagyboldogasszony napjától, augusztus 15-től Kisasszony napjáig, szeptember 8-ig tartott a „két asszony köze”. A néphit ezt varázserejű időszaknak tartotta, ugyanis ilyenkor gyűjtötték a gyógyfüveket, és ekkor ültették a tyúkokat is, hogy jó tojók legyenek.
Régi megfigyelések szerint augusztus 20. után már az ősz közeledésének jelei is egyre erősebben mutatkoztak. A néphagyomány szerint ettől a naptól kezdve indulnak útnak a gólyák, és a vízben való fürdőzést sem tartották már szerencsésnek, mivel úgy vélték, a vízi szellemeket nem szabad megzavarni.
Amikor Szent Istvánból „Alkotmány” lett
A 20. század közepén azonban az ünnep története drámai fordulatot vett.
1949-ben augusztus 20-ára időzítették a sztálini típusú népköztársasági alkotmány hatályba lépését. Ezzel az ünnep hivatalos tartalma gyökeresen megváltozott: Szent István helyét az „Alkotmány ünnepe” vette át.
A király kultusza háttérbe szorult, a vallási hagyományokat pedig igyekeztek eltüntetni a nyilvános ünneplésből. A Szent Jobb-körmenetet 1947-ben tartották meg utoljára, Mindszenty József bíboros vezetésével.
A tűzijáték is új helyre került, az 1950-es években április 4-én, a „felszabadulás” ünnepén rendezték meg, és csak az 1960-as években tért vissza augusztus 20-ára.
Forrás: Reményi József, Fortepan
Az ünnep közben egyre inkább látványos állami rendezvénnyé alakult. Felvonulások, kulturális és szórakoztató programok, valamint különféle kitüntetések és díjak átadása kapcsolódott hozzá.
A rendszerváltás után visszatért Szent István
A rendszerváltás újabb nagy fordulatot hozott. Augusztus 20. ismét Szent Istvánra és a magyar államiságra való emlékezés napjává vált, és újra lehetőség nyílt a Szent Jobb-körmenet megtartására is.
Az Országgyűlésben komoly vita zajlott arról, hogy a három történelmi nemzeti ünnep (március 15., augusztus 20. és október 23.) közül melyik legyen Magyarország kiemelt állami ünnepe. Végül augusztus 20. mellett döntöttek.
Így lett a középkori szentté avatás napjából a modern Magyarország egyik legfontosabb nemzeti jelképe.
Szent István napja ezért ma nem csupán egy történelmi személy emléknapja. Egy olyan ünnep, amelynek történetében maga Magyarország is visszatükröződik: királyság, vallás, nemzet, állam, diktatúra és demokrácia – mind ugyanazon a napon találkozik.
