A Duna egy 1600 éves római híd maradványait fedte fel

A híd az észak-bulgáriai Gigen település térségében, az egykori Ulpia Oescus közelében állt. A római város fontos stratégiai és kereskedelmi központ volt a Duna mentén, az átkelő pedig a folyó túlpartján fekvő Sucidavával teremtett összeköttetést. Az ókori település maradványai ma Románia területén találhatók. 

Az átkelő közelében található kövek és alapozási elemek az év nagy részében a folyó mélyén rejtőznek, a jelenlegi száraz időszak azonban lehetővé tette, hogy a régészek közvetlenül tanulmányozzák és részletesen dokumentálják a ritkán látható építményt.

Egy rövid életű, hatalmas római építmény

A Múlt-kor történelmi magazin szerint a hidat I. Constantinus császár uralkodása idején építették, és Kr. u. 328-ban nyitották meg a forgalom előtt.

A több mint két kilométer hosszú átkelő korának egyik legnagyobb hídépítészeti vállalkozása lehetett. Mérete jól mutatja, milyen jelentős szerepet szántak neki a Duna menti római közlekedésben és a birodalom északi határvidékének összekapcsolásában.

A monumentális építmény története ugyanakkor meglepően rövidnek bizonyult. A rendelkezésre álló adatok alapján Kr. u. 367-re a híd már használhatatlanná vált. Pusztulásának pontos körülményei továbbra sem ismertek, így az sem tisztázott, hogy természeti csapás, katonai esemény vagy más ok vezetett-e a szerkezet végleges pusztulásához.

A kutatók most ritka lehetőséget kaptak

A mostani alacsony vízállás különleges helyzetet teremtett a régészek számára. Pavel Popov, a pleveni Regionális Történeti Múzeum munkatársa szerint a folyó visszahúzódása lehetővé tette, hogy a szakemberek olyan részleteket is közvetlenül megvizsgáljanak, amelyek normál vízállás mellett nem hozzáférhetők.

A kutatócsoport drónokkal nagy felbontású felvételeket készített a mederből előbukkanó maradványokról. A légifelvételek segítségével feltérképezték a még látható alapozási vonalat, valamint felmérték a felszínre került kövek és szerkezeti elemek jelenlegi állapotát.

A munkát azonban sürgeti az idő. A most megfigyelhető maradványok ugyanis csak addig tanulmányozhatók ilyen körülmények között, amíg a Duna vízszintje rendkívül alacsony marad. Amint a folyó ismét áradni kezd, a római híd megmaradt részei újra víz alá kerülnek, és hosszú időre eltűnnek a kutatók szeme elől.

A jelenség nem egyedülálló a Duna idei rendkívüli apadásának idején. A szerb–román határ közelében például olyan második világháborús német hadihajók roncsai is előbukkantak a folyóból, amelyeket a visszavonuló német flotta 1944-ben süllyesztett el.

A szélsőségesen alacsony vízállás így egyszerre jelent komoly környezeti problémát és különleges régészeti lehetőséget: olyan, egyébként elérhetetlen történelmi emlékek kerülnek rövid időre felszínre, amelyekről a kutatók normál körülmények között legfeljebb közvetett információkat szerezhetnek.