A nemzeti ünnephez és a Szent István napi programsorozathoz kapcsolódva gyűltek össze az emlékezők szerdán a Veszprémi Pantheonban. Az 1996-ban alapított emlékhely a Tűztorony szomszédságában, az egykori rondella falai között kapott helyet, célja pedig a kezdetektől fogva az volt, hogy méltó módon tisztelegjen Veszprém kiemelkedő személyiségei előtt. Az ünnepségen Sótonyi Mónika alpolgármester az önkormányzat és a város polgárságának nevében koszorút helyezett el a legelsőként felavatott millecentenáriumi emléktáblánál.
Beszédében a városvezető kiemelte, hogy az emlékhely megálmodói három évtizeddel ezelőtt a városalapító Szent István király örökségét tartották szem előtt, amikor a magyar és a veszprémi történelem előtt tisztelegtek. Rámutatott, hogy az ezeréves múlt kötelez, különösen első királyunk és Boldog Gizella nevét viselő városában. Hozzátette, hogy a Tűztorony tövében megbúvó tér nem csupán egy építészeti érdekesség, hanem a királynék városa szellemi örökségének és kultúrájának nagyszerű mementója is egyben.
Az alapítók szándéka szerint a Pantheon azoknak a tudósoknak, művészeknek, egyházi méltóságoknak és polgároknak állít emléket, akik munkásságukkal jelentősen gazdagították a település szellemi és gazdasági életét. Az elmúlt harminc év nemes hagyományának köszönhetően a rondella fala évről évre újabb táblákkal bővült. Az alpolgármester külön kitért az udvar zenei sarkára, amely Veszprém gazdag zenetörténetét hivatott bemutatni. Itt kapott helyet többek között Csermák Antal, Kecskeméthy Margit, Kollár Kálmán és Zámbó István is. Szintén ezen a falszakaszon tekinthető meg Auer Lipót világhírű hegedűművész domborműve, Kő Pál alkotása, amely a Thököly utcai szülőháznál történt 2011 es táblaavatás után került át végleges helyére.
Zárásként Sótonyi Mónika a helyszín szimbolikus jelentőségét hangsúlyozta, amely átfogja azt a történelmi ívet, ami a magyarság Kárpát-medencébe érkezésétől a modern kor Veszpréméig vezeti a látogatót. Úgy fogalmazott, hogy a Veszprémi Pantheon falai nem csupán nevet és évszámot őrző kövek, hanem sokkal inkább a folytonosság jelképei, amelyek arra emlékeztetnek, hogy egy közösség nagyságát az eleven részeként alkotó egyéniségek szellemisége határozza meg. Az emlékhely így nemcsak a múlt tiszteletét őrzi, hanem élő kapcsolatot teremt a jelenkor embere és a város egykori nagyságai között.
