A közelmúltban ismét előtérbe került egy régi és annál dühítőbb probléma Veszprémben, ezúttal a Cholnokyvárosban. A társasházak mellé kihelyezett hulladékgyűjtők környékén ugyanis újra megjelentek az ismeretlenek által odahordott építési törmelékek, leselejtezett bútorok és egyéb oda nem illő hulladékok. A probléma korántsem új keletű, a város pedig hiába szerelt fel több helyre is kifejezetten ezeket a területeket pásztázó térfigyelő kamerákat, az illegális szemetelőkkel vívott küzdelem leginkább egy szélmalomharcra vagy egy soha véget nem érő macskaegér játékra hasonlít. Bár a kameráknak és a rendőrségi bekötésnek köszönhetően volt már példa sikeres tettenérésre, az önkormányzat valójában legtöbbször patthelyzetbe kerül. Volt olyan tragikomikus eset is, amikor a hatóság egy teljes hónap elteltével küldött értesítést a vizsgálat lezárásáról, mondván, a szemét már nincs ott. Persze hogy nem volt, hiszen addigra a város már rég eltakaríttatta a halmokat.
De vajon kinek a feladata anyagilag és fizikailag is eltüntetni a lomot, ha már odakerült? Ennek jártunk utána Kovács Zoltánnal, a Polgármesteri Hivatal Városüzemeltetési Irodájának vezetőjével, és hamar kiderült, a magyar jogszabályok útvesztőjében a válasz egyáltalán nem egyértelmű. A hulladéktörvény alapvetése első hallásra pofonegyszerűnek tűnik: a hulladék azé, akinek a területén van. A gyakorlatban, különösen a lakótelepek esetében, ez az elv viszont egy rendkívül bonyolult, négyszereplős helyzetet eredményez. A társasházak háztartási edényei ugyanis jellemzően nem saját telken, hanem városi közterületen állnak. Ebből logikusan következne, hogy a szemétszállításért felelős szolgáltató, jelen esetben a Depónia feladata lenne a rendrakás. A valóság azonban az, hogy a cég kizárólag a kukákban lévő, túlcsordulásmentes hulladék elszállítására szerződött, a melléjük dobált lomokra nem.
Akkor talán a társasházé a felelősség, hiszen ők használják a tárolókat. A lakóközösségek viszont joggal védekeznek azzal, hogy a kukák mellé halmozott fotelt vagy hűtőszekrényt nem ők, hanem sokszor a szomszédos településekről utánfutóval érkező szemetelők rakták oda. A helyzetet tisztázhatta volna az a mintegy tizenöt évvel ezelőtti próbálkozás, amely a hulladékszigetek zárhatóvá tételét célozta meg, kifejezetten azért, hogy se a guberálók, se a kóbor állatok, se az idegenek ne férjenek hozzá a tárolókhoz. Bár a város kidolgozta a prototípusokat és igyekezett a legköltséghatékonyabb, rácsos megoldásokat kínálni, a kezdeményezés az érdekvédelem és az anyagi terhek miatt végül elhalt. A társasházak kifaroltak a projektből, így Veszprémben ma is alig találunk olyan lekerített hulladékszigeteket, amelyekhez tényleg csak az ott élők férnek hozzá.
Ennek hiányában a felelősség újra meg újra visszahullik a közterületeket fenntartó önkormányzatra és a VKSZ Zrt-re. A köztisztasági kollégák napi rutinjába azonban egyszerűen nem fér bele a komplett építési törmelékek és matracok eltakarítása, ez a feladat jóval túlmutat az eldobott cigarettacsikkek vagy a szél által hordott papírok összeszedésén. Kovács Zoltán elmondta, hogy a jelenlegi szolgáltatóval szerencsére gördülékeny és partneri a kapcsolat. A Depónia munkatársai a jó együttműködés jegyében, saját kapacitásuk függvényében sokszor elviszik a kukák köré halmozott szemetet is, ha a város jelzi ennek a problémáját, bár ez egyáltalán nem képezi a szerződésük tárgyát. Ha viszont ez meghaladja az ő kapacitásukat, a városnak kell külön megrendelnie és kifizetnie az elszállítást. Ez a pluszköltség pedig végső soron a veszprémi költségvetést, azaz az itt adózó emberek zsebét terheli.
A valódi és hosszú távú megoldás kulcsa így nem a jogszabályokban, hanem a fejekben és a közös teherviselésben keresendő. Különösen azért, mert sokszor talán nem is puszta rosszindulat, hanem egy egyszerű félreértés okozza a felfordulást. A Városüzemeltetési Iroda vezetője szerint a jelenlegi Cholnoky lakótelepi eset mögött is megbújhat egy ilyen láncreakció. Könnyen előfordulhat, hogy valaki a környéken szabályosan megrendelte a házhoz menő lomtalanítást, a szomszédok pedig ezt látva azt hitték, hogy a régi, egész városrészt érintő klasszikus lomtalanítási akció zajlik. Így alapvetően rossz szándék nélkül, szinte lavinaszerűen kezdték el kirakni a saját feleslegessé vált holmijaikat a házak elé, pillanatok alatt köztéri szeméttelepet csinálva a lakókörnyezetből.
Holott az új rendszer már teljesen más logika alapján, jóval civilizáltabban működik. Veszprémben minden lakos évente egy alkalommal teljesen díjmentesen kérhet házhoz menő lomtalanítást a saját otthonához. Ilyenkor a szolgáltató egy előre egyeztetett időpontban megy ki, és elviszi a már gondosan szelektált hulladékot, pontosan azokat a darabokat, amelyek méretük vagy jellegük miatt amúgy sem kerülhetnének a rendes gyűjtőbe. Nem mellesleg a hulladékudvar is a rendelkezésre áll, ahol szintén ingyenesen leadható a megunt kanapé vagy a lecserélt matrac. A rendszer és az infrastruktúra tehát adott, a lehetőség mindenki előtt nyitva áll, már csak kulturáltan és kellő odafigyeléssel élni kellene vele.
