A kiállítótérben sétálva, a képeket nézegetve azon gondolkodtam, vajon miért is jár az ember grafikai tárlatra. Nem várhat színorgiát, fény-árnyék játékokat – itt szinte minden fekete és fehér (egy kevéske pirosat, narancssárgát és zöldet kivéve). Pedig az életben kevés dolog fekete és fehér, inkább sokszínű vagy szürke. Talán épp’ ezért is kapcsolódik autentikusan Márai a Miklosovits kiállításhoz, amely a Dubniczay-palotában, a Művészetek Háza Várgalériájában látható.
Márai szövegei olyanok, mint Mikosovits szitanyomatai: feketék és fehérek. Nincs bennük apelláta. Számos könyvrajongót ismerek, akiknek épp ezért sok Márai: megfellebbezhetetlenül fogalmazza meg világképét, gondolatait, szinte zavarba ejtően magabiztos, egy csepp megalkuvás sincs benne: „Csak a lelkiismeret lehet bírád, hóhérod vagy pártfogód, senki más!”
Miklosovits László grafikusművész harminc éve készít Márai művek ihlette rajzokat. Bár Miklosovits kiváló képgrafikus és könyvtervező is, e szitanyomatok nem illusztrációként születtek. Talán inkább „együtt érzések”, asszociációs játékok – szavak, mondatok, gondolatok képzőművészeti kivetülései. Egyes rajzokba rövid idézet is került a Márai szövegekből, de betűk és szavak nélkül is teljes értékű, önálló alkotások e nyomatok. S hogy milyen alkotások ragadták meg Miklosovits művészi fantáziáját? „Itt van a falon” a Márai-életmű színe-java: A gyertyák csonkig égnek, a Füveskönyv, a Mennyből az angyal, a Halotti beszéd.
Az Hommage á Márai kiállítás most októberben igazán aktuális, mivel a tárlat második termében Márai ’56-os forradalommal kapcsolatos művei alapján készült grafikák láthatók. Mikosovits László Márai-sorozata kb. 60 darabból áll, és a kiállítás hosszú út után – Erdély és Felvidék érintésével – érkezett meg Veszprémbe, ahol az érdeklődők október 31-ig tekinthetik meg a Várgalériában.
A tárlatot végigbolyongva sem tudom, hogy mások miért járnak grafikai kiállításra, de azt igen, hogy az Hommage á Márai engem kiszippantott a rohanó világból – és már ezért érdemes volt felsétálni a Várgalériába. Meditatív, mély, filozofikus – ilyen ez a kiállítás; éppen olyan, mint Márai legtöbb szövege. Idő kell hozzá. Ahogy Máraihoz is. Hogy felnőjünk a gondolataihoz, művészetéhez – amit vizuálisan interpretál Miklosovits László –, hogy felnőjünk a kérdéshez: mi dolgod volt a Földön?
