Veszprém kis város, de minden művészeti ág megtalálható benne. Van, amelyik nagyobb figyelmet kap és van, amelyik kevesebbet. Utóbbiba sorolható az irodalmi élet is, amelyről Géczi János íróval, képzőművésszel és egyetemi oktatóval beszélgettünk.
Géczi János
– Veszprémben számos művészeti (zenei, színházi, fotográfusi, képzőművészeti, iparművészeti) csoportnak vagy ágnak van jelen rétege vagy képviselője, ezzel szemben egyik társaság sem elég árnyalt ahhoz, hogy művészeti életről beszéljünk. Irodalmi életről sem tudunk beszélni – mondta Géczi János. – Veszprém hagyományosan sem nem neveli sem nem pátyolgatja az írókat. Többnyire átutazók voltak itt a literátorok, még akkor is, ha itt haltak meg, vagy itt temették el őket. A város, de a vidéke sem adott megélhetést az íróknak, témát is nagyon ritkán, s akkor is keveset. A kortárs irodalomban ugyan egy kicsit másképpen alakul a helyzet, hiszen immár akad, aki tíz-tizenöt-húsz évet is eltölt itt, de ez a hely irodalom nélküli város.
– Húsz-harminc éve azt lehetett sejteni, hogy valami megmozdult itt. Akadt néhány lelkes helyi támogató, mondhatni mecénás, akiknek közéletszervező tevékenysége eredményeként vonzó volt ide jönni – felolvasni. De élni, helyben lenni kevesek akartak, s ők az egzisztenciájuk megalapítására érkeztek ide. Az irodalmunk – annak előnyeivel és hátrányaival – kisvárosias. Nincsenek évtizedes helyek sem, ahol az emberek pályatársakkal és egymással találkozhatnának, bár alkalmak itt vagy ott mindig voltak és vannak.
– Veszprémben lehet-e irodalmi társaságot létrehozni? Ilyesmi körök csak a nagyobb városokban léteznek, de ott sincs újabban rájuk olvasói szükség. A kortárs irodalomnak, lássuk be, soha nem volt és talán nem is kell, hogy nagy olvasótábora legyen. Az irodalmi élethez elég néhány rajongó széplelkű és mutatós hölgy, néhány lelkes barát és olvasó ember. A világunk amúgy nem a könyvekben és papírlapokban eljuttatott üzenetekre érzékeny.
– Engem nem zavar, hogy a szónak kevés az olvasója, és az sem, hogy nincs az íróknak jelentős rajongói körük. Egy írónak amúgy is – nézetem szerint – inkább káros a népszerűség, nem is ezért ír, hanem az önkiteljesítés miatt – mondta Géczi János.
– Ha hosszú szöveget kell olvasnom, akkor nem a számítógépen teszem, hanem kinyomtatom – számolt be róla az író, amikor az internetes blogok és könyvek előretöréséről kérdeztük. Az elektronikus írásművek egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek, így az íróik is, de a kézben tartott könyvnek még mindig megvan a maga csodája.
