A vörösiszap pusztítását és a mentési munkálatokat, az elsodort életeket bemutató, megrendítő képkockák után dr. Navracsics Tibor, miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter, az est fővédnöke mondott beszédet. – Bárkivel, bármikor megtörténhet – erős, de elgondolkodtató és igaz felütése után hangsúlyozta, hogy bármelyikünk hasonlóan elveszítheti pillanatok alatt nem csak anyagi javait, de emlékeit is egy ilyen, vagy ehhez hasonló katasztrófa miatt. Pont ezért tartja a legszebb emberi gesztusnak, ha ilyenkor mi, akik a meleg lakásba, szeretteink közé térünk haza – s emiatt elképzelni sem tudjuk valójában, hogy mit élnek át a tragédiában érintettek – mégis összefogunk, hogy segítsünk. „Jó veszpréminek lenni, büszke vagyok a szülővárosomra”– zárta gondolatait.
dr. Navracsics Tibor
Jókai Anna, Kossuth-díjas magyar író- és költőnő szavait a Mendelssohn Kamarazenekar játéka vezette fel. – Olyan időket élünk, mikor a kék Duna nem kék, a szőke Tisza nem szőke, és a termékeny anyaföld sem termékeny, hát hova forduljunk mi, kis emberek, mint a hatalmas Istenhez, aki sorsunkat rendezi? – tette fel a kérdést a költőnő, majd Ima 2008 című költeményét is beleépítette Istennel folytatott párbeszédébe, könyörgésébe.
Jókai Anna
Szinte ez a dialógus tematizálódott tovább, mikor Az ember tragédiájából kiragadott híres részletben Szalma Tamás Luciferként perelt az Úrral, akit Bessenyei Ferenc éterből felcsendülő hangja „testesített meg”. A Petőfi Színház művésze az est folyamán még egy rövid Örkény darabbal is a közönség elé lépett.
Szalma Tamás
Rozsnyói Péter improvizációi után Melocco Miklós Kossuth-díjas szobrászművész olvasta fel gondolatait, Kubik Anna pedig először Gyurkovics Tibor sorait, majd Makovecz Imre – aki személyesen nem tudott részt enni – üzenetét tolmácsolta: „a hatalom- és pénzzabáló emberutánzat azt mondta, hogy nem tehet semmiről”– feszegette ő is a felelősség kérdését a katasztrófa kapcsán.
Melocco Miklós
Csík János zenész egy lassú csárdást hozott; a sokak által ismert Én vagyok az, aki nem jó című székelyföldi dalt cimbalomkísérettel énekelte el.
Csík János
Zelnik József író, etnográfus a történelem nagyobb környezeti katasztrófáit elevenítette fel, Csernobil után Kolontárt is a szomorú felsorolásba illesztve. – Már nem csak a fekete, hanem a vörös is a halál színe. Beigazolódott, hogy a trágya mindig lefelé, a pénz mindig felfelé megy – mondta Zelnik, s Nietzche után Weöres Sándortól idézte a Trágya áradása című versét is. Az első blokkot Blaskó Péter Tamási Áron szavalata és az Ave Mariát éneklő Miklósa Erika hangja zárta le.
Miklósa Erika és a Mendelssohn Kamarazenekar
A Petőfi Színház társulata keretbe foglalta a (három óra hosszú) estét. Nem csak a két házigazda – Oberfrank Pál és Kéri Kitty vette ki a részét a műsorból, az önálló betéteken kívül az egész társulat szerepelt például a bejátszott, az elárasztott területeken elhangzott közérdekű hirdetmények alatti némajátékban is.
Kéri Kitty és Oberfrank Pál
– Csodálatosak a csillagok és a neutronok is, mégis hiányzik belőlük valami: a szabadság és a szeretet – kezdte gondolatait Dr. Márfi Gyula. – Megkülönböztetjük a szeretet három fajtáját, az erost, a filiát és az agapét. Az eros a rajongó szeretet, amit nem csak szexuális értelemben ismerünk, de a mester-tanítvány viszonyt is jellemzi. A filia azt jelenti, hogy „szeretlek, mert te is szeretsz, megajándékozlak, mert te is”– ahol már megjelenik az elfogadás mellett az adakozás is, mint testvérek vagy szülők és gyermekeik között. Az agapé a fenntartás nélküli érzelem, a „szeretlek, mert szeretlek”, annyira, hogy akár meg is halok érted. Az érsek úr arra kérte a jelenlévőket, hogy növeljük magunkban a szeretetet, s éljünk úgy, hogy mind a három kiegészíthesse egymást bennünk.
Dr. Márfi Gyula
A zene vette át a főszerepet a súlyos témájú és hangvételű beszédek után az est második felében. Tóth János operaénekest Keresztes Ildikó és Vastag Tamás és Csaba követte, Feke Pál fellépése után Sasvári Sándor is színpadra lépett egy dal erejéig, ahogy Varga Miklós is – duettben Trokán Annával. Mocsai Lajos megilletődve tartott rögtönzött beszédet (a válogatott edzéséről érkezett, az utolsó pillanatban találta meg a megtisztelő felkérés) a sportolók kötelességéről egy ilyen helyzetben.
Mocsai Lajos
Bár nem gondolta, hogy ennyire aktuálissá válik a szövege, Ákos új albumáról, a Minden álom véget ér című dalt adta elő egy szál gitárral:
„Minden álom véget ér
Sebeket bámul a fekete ég
A kötésen sötéten üt át a vér
Most kéne visszafordulni még
Zuhog a zaj mindenfelől
Felrobban, omlik és összedől
A megszokott világ most alámerül
Csak ami könnyű, az maradhat felül”
