Szomorú gipszarcok néztek le rám a falról, majd elmosolyodtak, és közönyössé váltak. Valójában érthetetlen, hiszen mellettük Bacchus tiszteletére járták a parafa dugók a táncot, a batikolt lepedőn kergetőztek a színek, hogy egymásba folyjanak. Csak gipsz, fa és bronz, némi festékkel és anyaggal, mégis élőbb, mint bárki más a teremben. Történetük van, melyet bronzöntvények mesélnek el a csend szavaival.
Forma – szín – tér címmel nyílt életmű-kiállítása Lendvai István szobrászművésznek október 21-én a Városi Művelődési Központ és Könyvtár előcsarnokában. Faragó Ákos és a művész fia, Lendvai István Gábor orgonajátéka adott zenei hátteret az alkotásoknak.
– Lendvai István nagyon jó kollega és barát, húsz évig dolgozott intézményünkben. Most, nyugdíjazása után illő volt egy életmű-kiállítással köszönteni – mondta Neveda Amália, a VMKK igazgatója. Angyal Mária művészettörténész ezután beszámolt a szobrászművész életútjáról, valamint arról, hogyan ismerkedett meg a különböző technikákkal, és mi jellemzi egyéni stílusát.
Lendvai Istvánnak kivételes tehetsége van a viaszveszejtéses bronzöntéshez, ami egyszeri és megismételhetetlen folyamat, az öntés varázsa megfoghatatlan. Az alkotásaiban érezhető a témával való azonosulás és a tudás. Angyal Mária szerint a reneszánsz hatásán túl a kortárs művészek félelme és küzdelme is megjelenik plasztikáiban. Bár a szobrászat királya a bronz, Lendvai István mégis dolgozik fával, festékkel és különleges anyagokkal is.
A háromdimenziós képek sem állnak távol tőle, technikákat és anyagokat keverve ragadja ki a falak síkjából az alakokat. Számára mindez felszabadult játékot jelent, ugyanis a szobrászoknál nem a kéznek kell ügyesnek lennie, hanem az agynak – mondta Angyal Mária.
A kiállítás november 21-ig tekinthető meg a VMKK előcsarnokában.
