Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre

Tolsztoj és a feminizmus

2010. november 4. 4:00 // Forrás: kávé
Az Anna Karenina nem merül el abban a szirupos-gagyi maszlagban, ami jó néhány kortárs musicalt alapvetően határoz meg.

Szerednyey Béla már Veszprémi Linda Tomijaként is barátkozott a karakán nőfigurákkal, így talán nem is olyan meglepő, hogy rendezőként bevállalta az Anna Karenina musicalváltozatát – amit szeptember (sőt június) óta már a Petőfi Színház közönsége is kiélvezhet.


Szerednyey Béla

Az Anna Karenináról nyilván a legtöbben hallottak már, sokan azt is meg tudják mondani, hogy Tolsztoj (Lev Nyikolajevics) regényéről van szó, és egy zsúfolt nézőtéren bizton akad néhány tucat ember, aki még olvasta is a szóban forgó művet – generációtól függően hol többen, hol kevesebben. Szóval ez is egy „brand”, egy irodalmi márkanév – ezt már csak a számos filmes feldolgozás is mutatja. A „karrier” egy következő lépcsőfoka pedig a megmusicalesítés, amit jelen mű sem kerülhetett el, hiszen Miklós Tibor és Kocsák Tibor hozzányúltak az alapanyaghoz 1995-ben – érdekesség lehet, hogy a regényből amerikai musical is készült Peter Kellog és Daniel Levine jóvoltából, amit 1992-ben mutattak be a Broadway-n.

Tolsztoj csaknem másfél évszázaddal ezelőtt a nagy és igazi szerelemért a társadalmi konvenciókkal is szembemenő (és akkor még szükségszerűen elbukó) nő figuráját alkotta meg Annában – amely téma korának Oroszországában nyilván komoly tabukat döntögetett. Kérdés, hogy a XX. század végén, és még inkább a XXI. elején mennyi létjogosultsága van ennek a sztorinak, hiszen a fent említett „igaz szerelem” igézetében gyakorlatilag óránként dőlnek be házasságok, és mi már lassan a vállunkat se vonjuk meg, ha egy ilyen esettel találkozunk. Ugyanakkor meg tud ragadni bennünket a boldogságáért és kiteljesedéséért küzdő, azért bármilyen áldozatra kész ember figurája – valószínűleg azért, mert bár (sokszor alulbecsült) jólétben éljük az életünket, a boldogság mégis keveseknek adatik meg közülünk, és főleg kevesen hajlandóak egy reményért feláldozni – ha üres is, de – kényelmes életüket.

A másik oldalon az is elmondható, hogy bár a női emancipáció tekintetében messzire jutottunk a XIX. századi orosz viszonyoktól, a nemi egyenlőség ma sem teljes. Az talán már meredeknek tűnik a számunkra, hogy Karenin makacssága teljes mértékben meggátolja a válást és ezzel Anna „felszabadulását”, hogy gyermekének bármilyen láthatását önkényesen megtagadhatja feleségétől (bár a gyakorlatban ez ma is sokszor előfordul), de az, hogy a társaság szó nélkül visszafogadja a csábító Vronszkijt, míg kiveti magából a „bukott nő” Kareninát, már ismerősebb helyzet lehet. Hiszen mélyen él bennünk az elképzelés, hogy a férfi természetéhez tartozik a csábítás és a hűtlenség, míg az asszony női mivoltát tagadja meg, ha elhagyja családját.

Végső soron érthető tehát a mű kortárs feldolgozásának igénye, még ha én személy szerint borzadok is a musicalektől. Ilyen szempontból is érdekes a műfaji öndefiníció: musical-opera, ami jelzi egyrészről az átkötő szövegek recitatív jellegét, másrészt azt az igényt, hogy egy könnyednek tartott műfajon belül is egy fajsúlyos és komoly mondanivalójú alkotás szülessen.

Ez a törekvés részben érvényesül is, mivel az Anna Karenina nem merül el (teljesen) abban a szirupos-gagyi maszlagban, ami jó néhány kortárs musicalt alapvetően határoz meg. Az már más kérdés, hogy az eredeti mű ismerete nélkül mennyire követhető a történet, és még inkább a szereplők közötti szövevényes rokoni-ismeretségi kapcsolatok. A színpadra szánt verzió természetesen vadul igyekszik megszabadulni a legtöbb mellékszáltól és a kevésbé jelentős karakterektől, de így is sokan maradnak a szereplők, és a cselekmény idejével való játék még jobban megnehezíti az előismeretek nélküli befogadó dolgát.

Ezzel együtt is elmondható, hogy a Petőfi Színház kevés rizikót vállalt az előadás bemutatásával, hiszen jól bejáratott produkció veszprémi adaptációjáról beszélünk. Szerednyey Béla először 2000-ben rendezte meg ezt a musicalt az egri Gárdonyi Géza Színházban, de ami sokkal fontosabb, hogy az előadás, illetve a mögötte álló rendezői koncepció 2002-től már a musical magyar fellegvárának, a Madách Színháznak a repertoárját erősítette. A 2008-ban is felújított sikerdarab került át tehát színházunkba, ahová a rendező-díszlettervező a Karenint alakító Sasvári Sándort és szinte teljes technikai stábját is hozta magával. Nálunk szintén vendégszereplő, de a produkcióban itt debütál Varga Miklós Levin szerepében. Ismerős cím, három országosan ismert húzónév: tuti siker egy vidéki színházban.

A musicalekkel szembeni, korábban már kifejtett averzióim ellenére elmondható, hogy az Anna Karenina valóban professzionális zenés produkció, a maga nemében talán a legkorrektebb, amit eddig Veszprémben láttam. A helyi erők kiválóan állják a sarat a kismillió énekes szerepben edződött Sasvári és Varga mellett, alig hallani fals hangokat (amiért nyilván a korrepetitort, Völgyesi Gyöngyit is dicséret illeti). A jelzésszerű, ugyanakkor sokféle játékra lehetőséget adó díszlet jól érvényesül a viszonylag kicsi színpadon is, és az egész tánckart és számos szereplőt felvonultató tömegjelenetek sem hatnak nevetségesen. Az, mondjuk, kicsit vicces, amikor az aratást mímelő koreográfiában a kar tagjai egymás lábát kaszálják hevesen (már ha lenne náluk kasza), meg a vonatlámpák mögül előbukkanó oltáron is meglepődtem, de összességében elenyésző azoknak a bakiknak a száma, amelyek rombolják az illúziót. No jó, Vronszkijnak beszerezhetnének egy pisztolyt, ami nem esik szét, miközben megpróbálja szíven lőni magát – persze amúgy is elvéti…

Most is kiderül, amit egyébként már tudunk, hogy Halas Adelaida (Anna Karenina) klasszul énekel – bár nem mentes némi modorosságtól, de hát ezt Sasvári Sándorról és Szeles Józsefről (Vronszkij) is el lehet mondani. Ilyen szempontból magasan a legjobb Varga Miklós a színészek közül – de ahogy említettem, az éneklés tekintetében alapvetően mindenki jó teljesítményt nyújt a kar legutolsó tagjával bezárólag. Más tekintet pedig itt nincsen, hiszen végigéneklik a darabot, ezáltal itt a hagyományos értelemben vett színészi játék háttérbe szorul.

Aki szereti a zenés színházat, annak biztos nagy élmény ez az előadás, bár azt mindenkinek jó szívvel tanácsolom, hogy ne a mű elolvasását próbálja ilyen módon pótolni. Aki meg irtózik a „nagy klasszikusok” ilyetén kizsigerelésétől, az fog találni magának elég szörnyülködnivalót.

Galéria
Tolsztoj és a feminizmus
vehir.hu
további cikkek
A lelet önmagában még nem történet – Felber Zsombor régész a föld alatt rejtőző múltról kultúra A lelet önmagában még nem történet – Felber Zsombor régész a föld alatt rejtőző múltról Mitől lesz egy régészeti lelet valódi történeti forrás? Miért lehet fontos egy törött cserépdarab, és miért veszítjük el az információ egy részét, ha egy tárgyat dokumentáció nélkül emelnek ki a földből? Többek között ezekről beszélt Felber Zsombor, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum régésze a We Are Smart! beszélgetéssorozat negyedik alkalmán. tegnap 12:51 Elesni és újra fölállni – hitről és a valódi szabadságról a bakonybéli bencésekkel kultúra Elesni és újra fölállni – hitről és a valódi szabadságról a bakonybéli bencésekkel Mit jelent ma szerzetesnek lenni? Lemondást vagy inkább szabadságot? Van-e valódi üzenete a nagyböjtnek a rohanó hétköznapokban? És hogyan szólhat a kereszténység azokhoz, akik már örökölt szimbólumként látják a kereszteket és templomokat, de kevésbé ismerik a mögöttük álló hagyományt? tegnap 12:51 Megújult a veszprémi várnegyed Kisszemináriuma, ahol több évszázados ősnyomtatványokat és kódexeket őriznek majd kultúra Megújult a veszprémi várnegyed Kisszemináriuma, ahol több évszázados ősnyomtatványokat és kódexeket őriznek majd Egy csaknem 230 éves feliratot rejtő, befalazott falfülke tanúskodik a veszprémi várnegyed Kisszemináriumának gazdag múltjáról. Az elmúlt években megújított késő barokk épület hamarosan a Veszprémi Főegyházmegyei Könyvtár és Levéltár új otthona lesz, ahol díszes kódexek, középkori oklevelek, ősnyomtatványok és felbecsülhetetlen értékű kötetek kapnak majd helyet. tegnap 12:22

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.