2005-ben az az elképzelés segítette életre ezt az amatőr filmeseket és az amatőr filmek iránt érdeklődőket megcélzó rendezvényt, hogy a mozi szerelmesei ezáltal is újabb lehetőséget kapjanak Veszprémben arra, hogy találkozzanak a kommersz filmipar termékeihez képest alternatívát felmutató alkotásokkal. A Pannonfíling célja az is, hogy a kortárs művészet újabb szegmense jelenhessen meg erőteljesebben a város kulturális palettáján.
Mivel egy öt évet megért, már egyértelműen hagyományosnak minősíthető rendezvényről van szó, érdemes talán most kicsit tágabb perspektívában beszélni a találkozóról, és nem pusztán az aktuális eseményről tudósítani.
A Pannonfíling ötlete eredetileg a SZABAD-SAJTÓ Egyesület berkeiben merült fel, de többen is saját gyermeküknek érezhetik a kezdeményezést – közülük legfontosabb kiemelni Felhősi István helyi képzőművészt, aki a kezdetektől sok ötletével és befolyásával segítette a megvalósítást. Tavaly félig, idén pedig már teljes mértékben a Szellemi Regenerációs Társulás vette át a szervezést, de ez a lebonyolítók személyében valójában nem jelentett mérvadó változást, és az eredetileg deklarált célok is változatlanok maradtak. Összességében elmondható, hogy a találkozó olyan civil kezdeményezés, amelyet az első alkalomtól kezdve lelkes műkedvelők szerveztek – ennek a helyzetnek minden előnyével és hátrányával együtt.
Ha mérleget akarunk vonni az öt év tapasztalataiból, sok pozitívumot, de számos félsikert vagy kudarcot is felsorakoztathatunk. Kezdjük a pozitívumokkal! A Pannonfíling története során több száz amatőr és félprofi alkotó filmjét vetítették le, közülük sokan személyesen is megfordultak a rendezvényen. A nevezők között több határon túli magyar alkotó is volt, így egyes években a mezőny nemzetközivé vált. A díjazott alkotók közül többektől érkeztek olyan visszajelzéseket, hogy az itteni elismerés arra késztette őket, folytassák munkájukat, esetleg merjenek továbblépni, nagyobb célokat maguk elé tűzni.
Az öt év alatt olyan filmes szakemberek, alkotók vállaltak szerepet a zsűri munkájában, mint Sára Sándor, M. Tóth Géza, Csillag Marci vagy idén Szajki Péter. Az ügy megvalósításához sok helyi művész is aktív részvételével járult hozzá, így például Fenyvesi Ottó, Debreczeny Zoltán, Hordós Csaba és Áfrány Gábor. Számos helyi vállalkozó is felsorakozott a Pannonfíling mögé: évek óta a rendezvény szponzora az Expresszó, a Molnár Digitális Fotócentrum, az Ízlelő, a Nivegy-völgyi Borok Háza és a Café Piazza.
A másik oldalon a rendezvény az öt év alatt szinte semmit nem változott, nem „fejlődött”, nem növekedett. A szervezés és a lebonyolítás nevetségesen alacsony költségvetéssel, gyakran tábori körülmények között zajlik, a felhalmozódott kapcsolatrendszer nagyon megkönnyíti ugyan a munkát, de egyben rutinszerűvé is teszi azt. Bizonnyal mindez hozzájárul ahhoz, hogy szemmel láthatóan nem sikerül átlépni a helyi közönség ingerküszöbét: attól függetlenül, hogy milyen fórumokon és marketingeszközökkel próbálták a találkozó szervezői a veszprémieket becsábítani a Pannonfílinger, eddig igazi áttörést nem tudtak elérni.
Amikor lezajlik a rendezvény, és megérkeznek a jelenlévők pozitív visszajelzései, az mindig megerősítése annak, hogy érdemes a Pannonfílinggel foglalkozni, mert sokak számára értéket teremt. Ám egyre elkeserítőbb, hogy éppen azokhoz nem jut el, akik a legfontosabbak lennének: a veszprémiekhez, akiket nem csak a mainstream kultúra hoz lázba…
Idén is ilyen keserédes a találkozó mérlege, hiszen igen jó hangulatban, de meglehetősen szűk körben folyt le a rendezvény. A versenyfilmek kínálata minden szempontból igen változatos volt, hiszen idén 28 alkotást vetíttetek a program során, amelyek megoldásaikban, műfajukban, de az alkotók technikai lehetőségeinek szempontjából is vegyes képet mutattak. Idén többen is voltak visszatérő nevezők – külön érdemes kiemelni a székesfehérvári La Habana filmműhely alkotóit, akik ötödször vettek részt a Találkozón.
A zsűri végül két filmet is különösen értékesnek ítélt, és mindkettő alkotóit egy-egy filmes tanulmányi ösztöndíjjal jutalmazta. Egybehangzóan elsősorban a tavalyi második helyezett és közönségdíjas Orbán-fivérek A végső kérdés című alkotását méltatták. Érdekesség, hogy a közönség ítélete idén – nem példa nélküli módon – egybeesett a zsűritagokéval, így a közönségszavazást is A végső kérdés nyerte.
A VI. Pannonfíling Mozgóképes Találkozó programja végül az éjszakába nyúlt, hiszen a fél nyolcas eredményhirdetést követően a leglelkesebb résztvevők még tovább beszélgettek filmjeikről, terveikről. És hogy mi a terv jövőre? Lesz-e hetedik Pannonfíling? Ez most még kérdés, de a szervezők ismét feltöltődtek, és ahogy József Attila írta: „A hetedik te magad légy!” Ez bizony nem kis feladat, de pillanatnyilag lelkesen néz elébe a Pannonfíling csapata.
Az idei díjazottak:
1. helyezett: A végső kérdés - Orbán Koppány, Orbán Zalán
Nyereményük féléves tanulmányi ösztöndíj a Polifilm Iskolán.
2. helyezett: Konstans - Kövi Gergő, Babai István
Nyereményük egyéves tanulmányi ösztöndíj a Dunaversitas Filmakadémián.
A zsűri a harmadik helyezést két filmnek ítélte, ezek:
Neonfényes Budapest - László Gábor
Excavator - Systron Digital Pictures, Delta Triangle Pictures
Ők a Molnár Digitális Fotócentrum és a Nivegy-völgyi Borok Háza ajándékait kapták.
A közönségdíj is két filmhez került, melyek:
A végső kérdés - Orbán Koppány, Orbán Zalán
Neonfényes Budapest - László Gábor
Nyereményük Fenyvesi Ottó és Debreczeny Zoltán egy-egy alkotása.
