Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre
2024. szeptember 19. Vilhelmina
Veszprém
16°C
2024. szeptember 19. Vilhelmina
Veszprém
16°C

Ordít a felszín, vonaglik a mély

2010. november 10. 9:45 // Forrás: Szabó Tibor Benjámin
A sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely alternatív színházi előadását tekinthetik meg az érdeklődők a VMKK-ban.

A sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely Részletek a bolyongás meséiből című alternatív színházi előadása a már sokszor, sokféleképpen artikulált „nagy tanmesét” mondja fel: a jelenkor civilizációs és társadalmi környezete értékvesztett állapotban van, az egyes ember életét a mindent maga alá gyűrő hamis ego, az érzelmi sekélyesség és a társtalanság jellemzi, a közösségi életünket pedig a manipuláltság, az erőszak, a lecsupaszított szexualitás tartja egy rossz spirálban. Fazakas Misi (sic!), a darab rendezője előbb szembesít bennünket, nézőket saját, kiüresedett életünkkel, majd felmutatja a kiutat, a változás lehetőségét is – az önzetlenséget, az empátiát, az áldozatos életet és azt, amiben mindez egyesül: a keresztyén spiritualitást.

A szembesítés provokatív, sok helyen közönséges. Indulatot, nyílt erőszakot, köpködést, imitált szexuális aktust, valamint csordogáló testnedveket látunk a színpadon. A hagyományos színház felől megközelítve szokatlan, de a kísérleti színházból jól ismert, klisé-szerű eszközökkel dolgozik az előadás. Csak lazán összefüggő (inkább széttartó) jelenetek sorozatában kapunk tolakodó, a befogadói ingerküszöböt minden áron átütni akaró színházi effekteket. A darabban szereplő hat színész ordít, görcsösen vonaglik, az egyikük félig áttetsző paraván mögött meztelenül simogatja magát. Valamelyik nő tyúkká változik, kapirgál, majd ürüléket pottyant a többi nő lába elé. Egy fiú szétveri a randicsokrot (piros rózsa) az előtte álló lány mellein. Mindeközben szárnyas vasalókat húznak át a játéktéren, egy püspöksüvegbe és fürdőlepedőbe öltözött pap flagellánsként ostorozza magát, valamelyik szereplő ismert diktátorok portréit plusz egy üres képkeretet függeszt a színpad fölé, azután ő maga pózol abban az üresben, Sztálin, Hitler és Ceauşescu mellett.

Nincs egységes dramaturgia, az előadást a szabad asszociációk, a fékevesztett (és funkciótlan) szürrealitás szervezi. Az említett intenzív életképek a szereplők torokhangú monologizálásával váltakoznak. A színészek nem csak megmutatják, de ki is mondják, hogy irigyek, hogy tiszteletlenek a szüleikkel, hogy felesleg tárgyak kényszeres vásárlásában lelik örömüket, hogy csak a megfelelési kényszer miatt nevetnek, egyébként képtelenek rá, hogy szexuális partnerüket egy darab húsnak tekintik, nem másnak. Értem, értjük mindannyian a konzervatív értékek kommunikálását, egyet is értünk vele nagyon; mégse jó ez így. A produkció nem hagy értelmezési szabadságot, nem nyitott – hanem az egyetlen, rögzített (nagyon didaktikus) üzenetet sulykolja egy órán keresztül, folyton ismétli önmagát, mindenhol egyszerűsít, és ebben az értelemben maga az előadás is része annak a kiüresedettségnek, ami ellen fellép.

A Részletek a bolyongás meséiből ott szerethető igazán, ahol elhagyja az abszurd jelen kiábrázolását, és átfordul egy üdvtörténeti parabolába. Az egyik jelenetben szárnyas angyal vezeti az embereket keresztül az életen, kötéltáncot járnak az élők, sokan leesnek, a kép erős, telített. Az esendő embert megjelenítő férfi szereplő több perces, capoeira-szerű táncbetétje gyönyörű, harmonikus, a modern balett legmagasabb színvonalú hagyományaihoz kapcsolódik. Szintén izgalmasak az (itt-ott improvizatív) közösségi jelenetek. A rendező a Jacob Levi Moreno által éppen száz éve kidolgozott „pszichodráma mint csoportterápiás módszer” eszközeit építi be kortárs előadásába, szereplőivel bizalom-játékokat, hatalom-játékokat játszat a színpadon, hangulatosan mutatva meg egyrészt a tömegmanipuláció működését, másrészt a megnyílás, az őszinteség, a bizalom felszabadító élményét.

Kár, hogy a Részletek a bolyongás meséiből végül visszacsúszik a hatásvadászatba. Amikor az előadás zárlataként a szereplők (a rendező vezetésével) bort osztanak a közönségnek (stilizált úrvacsora mint megtisztulás, illetve mint a közösségi élmény létrehozása), majd rögtön ezután egy-egy szál égő gyertyát adnak minden néző kezébe búcsúzóul (a gyertyaláng a keresztény/keresztény szimbólumrendszerben a szentlélek jelképe), az minden jóindulat mellett is – nettó ízléstelenség.

A sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely vendégelőadását november 10-én 18.00 órai kezdettel tekinthetik a meg az érdeklődők a VMKK-ban.

vehir.hu

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.