A Lovassy László Gimnázium 300. tanév rendezvénysorozatának következő állomása a Lovassy Mindentudás Egyeteme volt november 11-én. Dr. Geiszt Miklós, volt lovassys diák, a Semmelweis Egyetem Élettani Intézetének kutatóorvosa „Reaktív oxigénszármazékok képződése és hatásai: Nox enzimek akcióban” címmel tartott előadást.
Dr. Geiszt Miklós előadásában elmondta, hogy a reaktív oxigénszármazékokról (ROS) sokáig azt gondolták, károsak az élő szervezetekre, hiszen kis mértékben radioaktívak. A sok éves kutatások azonban rávilágítottak arra, hogy sok élettani folyamatban játszanak fontos szerepet, némely élőlénynél még a szaporodásban is segítnek.
Ezek a ROS anyagok – mint például a szuperoxid és a hidrogén peroxid szinte minden élőlényben – így az emberben is megtalálhatók. A Bombardier bogár esetében a védekezésben segítenek, a tengeri sünnél a már említett szaporodásban játszanak szerepet, az egyszerű fonalféregnél pedig a testfelépítésben, kinézetben.
Az orvostudomány legnagyobb kérdése, hogy az emberi szervezetben ezek az anyagok, miért vannak jelen. Megtalálhatók ugyanis több szervünkben, a pajzsmirigyben, a vesében, a légcsőben, a májban és a vastagbélben. Feltételezhető, hogy a pajzsmirigy működésében a jódfelvételt segíti elő, de a többi szervben még kérdéses a hatása.
A reaktív oxigénszármazékok az immunrendszer védekezésénél gyakran keletkeznek. Ha a fehérvérsejtek idegen anyaggal találkoznak, bekebelezik (ez a jelenség a fagocitózis), és ekkor termelődik a ROS. Nagyobb gyulladások esetében ez szövetkárosodással is jár, de nem életveszélyes. Annál a szervezetnél, amelyik nem tudja előállíatni ezt az anyagot, komoly immunbetegség léphet fel.
Dr. Geiszt Miklós a kutatási eredmények bemutatása után így egy következtetésre jutott csak: a ROS barát és ellenség egyben. Ugyanis, ha sok ilyen anyag van egy szervezetben, akkor tönkreteszi azt, de megfelelő mennyiségben éppen az ellenkezője történik. Ezért vannak lebontó enzimek is, amelyek fenntartják az egészséges egyensúlyt.
Az orvostudomány előtt sok megoldatlan rejtély van, amelyek feltárása a későbbiekben akár a rák ellenszerének megtalálásához is vezethet.
