Ezen a vasárnapon bárki betekintést kaphat a múzeumpedagógiai programokba, ezúttal az adventhez és a karácsonyhoz kapcsolódó népszokásokkal, használati tárgyakkal ismerkedhetnek a látogatók. Ezek a programok – ezidáig – kizárólag iskolai csoportok keretében voltak látogathatók. Ezüstvasárnap azonban minden érdeklődőt szeretettel várnak a múzeumban előzetes bejelentkezés nélkül is. Az adventi kalandok három alkalommal indulnak: 11, 13 és 15 órakor.
Az adventhez és karácsonyhoz kapcsolódó népszokások
Az adventi és a karácsonyi időszakhoz számos egészségre, gazdagságra, életre, halálra vonatkozó népszokás él.
A karácsonyt megelőző négy hét az ünnepre való testi és lelki felkészülés időszaka, amelyet az „eljövetel” értelmű advent szóval jelölünk a mai napig. Az adventi áhítat elmélyítését több vallásos eredetű szokás szolgálta, így a hajnali ima vagy a viszonylag új keletű Szent család-járás. A kilenctagú, főként asszonyokból álló „szálláskereső” csoportok december 15-étől kezdődően esténként sorra látogatták egymás házait, ahol a szentképet egész évben őrző előimádkozó vezetésével közösen imádkoztak a Szent Családot ábrázoló kép mellett. Ez az újszövetségi eseményt felidéző, helyenként a mai napig élő szokás megyénkben a XX. század elejétől a II. világháború utáni időszakig élte virágkorát.
Advent azonban profán közösségi események időszaka is volt, ezek közé tartoztak a fonók és a hideg idő beálltával egyre sűrűsödő disznóvágások. A fonókat az advent eleje körül rendezett bállal nyitották meg, és egészen farsangig minden hétköznap este látogatták a lányok, asszonyok. A legények rendszeresen felkeresték a nagylányok fonóját, hogy kártyázás, beszélgetés közben szemmel tartsák választottjukat.
A Tamás nap környéki disznóvágások nemcsak a következő évi hússzükségletet biztosították, de sok családban a karácsonyi asztalra is disznótoros került. A rokoni, szomszédi, baráti körben végzett egész napos kemény munkát víg kedélyű disznótoros vacsora koronázta, amelyre sokszor hívatlan vendégek, tamák is érkeztek. Az álarcba, jelmezbe öltözött falubeli fiatalok megjelenése sok tréfára és találgatásra adott alkalmat. A tamák megzavarták a vacsorázókat, és elváltoztatott hangon, verses formában ételadományt kértek, amit később közösen fogyasztottak el. A Tamás napi disznóöléshez számos hiedelem fűződik, melynek oka, hogy december 21-ére esik a legrövidebb nappal az évben. Göcsejben például az e napon vágott disznó háját többféle betegség gyógyítására is használták. Az év vége közeledtével különösen aktuálissá váló jósló szokások közül ezt napot házasságjóslás jellemezte. Az egész nap böjtölő lányok, abban a reményben, hogy éjjel megálmodják jövendőbelijüket, így kérlelték a szentet: „Szent Tamás, mondd meg nekem, ki lesz az én vőlegényem!”
A házasságról szóló jóslatok kapcsolódnak még malacröfögéshez, kutyaugatáshoz vagy éppen az almához, amely a termékenység szimbólumba és erotikus jelkép is volt. A lányok különféle jelekből igyekeztek megtudni esküvőjük várható idejét, jövendőbelijük nevét vagy éppen foglalkozását.
A jóslások másik csoportja a termésre, egészségre, életre és halálra vonatkozott. December 24-én este nem lehetett például száradó vagy vizes ruha a házban, mert az valakinek a halálát, az állatok elhullását jelentette, máshol pedig fejfájást jelzett. A gazdák jó termésre számítottak, ha templomba menet csikorgott lábuk alatt a hó, viszont ha az éjszaka borús volt, az rossz takarmánytermést jósolt.
