Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre

Bábok, zene, család

2010. december 29. 5:00 // Forrás: esterhazy zsuzsa
A Kabóca Bábszínház meghatározó színészével, Futó Ákossal beszélgettünk bábozásról és a színházon kívüli életéről.

A veszprémiek biztosan ismerik Futó Ákost, aki több éve a Kabóca Bábszínház meghatározó egyénisége. Karácsony után vele beszélgettünk a bábok világáról, zenéről, családról.

– Hogyan lettél bábszínész?

– Most azt kéne mondanom, hogy mindig is ez volt az álmom: gyerekkoromban nagyon sokat báboztam. Ez mondjuk igaz, de minden gyerek bábozik, úgyhogy ez nem egy nagy különlegesség. Úgy történt, hogy elmentem Budapestre színésznek tanulni a Shakespeare Színiakadémiára, amit aztán el is végeztem. Játszottam Pécsi Ildikó társulatában több darabban, ezek idényjellegű munkák voltak, és szükségem volt egy állandó állásra. Megláttam az újságban a hirdetést, hogy a Kabóca Bábszínház bábszínészt keres.

Fogalmam nem volt róla, hogy mi az a bábszínész, sztereotípiáim voltak, mint mindenkinek. Így hát eljöttem, felvettek, és utána bele is csöppentem a mélyvízbe, mert vajangos (jávai tradicionális báb - szerk.) bábokkal rendeztek egy előadást, ahova be kellett ugranom. Ez az előadás volt a Csipkerózsika, ahol én lettem az öreg király.

Így kezdődött bábos pályafutásom. Rájöttem, hogy bábozni nem könnyű, de nagyon jó, és mindent meg lehet valósítani, sőt többet is, mint az általunk élő színháznak nevezett prózai színházban. Ekkor döntöttem úgy, hogy bábszínész maradok.

– Milyen lehetőségek rejlenek egy bábszínházban?

– Annyival több a bábszínház az élő színháznál, hogy bár ugyanúgy mi is játszunk a testünkkel, részt vesz benne a színész, de ugyanazokat az érzelmeket egy tárgyon keresztül kell bemutatni. És hát ha jó egy előadás, akkor a bábnak a léte indokolt is benne, és amennyiben indokolt, akkor a bábbal bármit meg lehet csinálni: eltűnhet, széteshet, újra össze lehet rakni, akár más formában átváltozhat, pillanatok alatt megváltozhat. Míg egy élő színházban ez technikailag sokkal nehezebb.

– Hány éves koráig lehet valaki bábszínész?

– Vannak fizikai korlátok, de mint például Kemény Henrik példája mutatja, az ember akár kilencvenéves koráig is csinálhatja. A bábszínészet kemény fizikai munkának számít, így aktív 25 éves színpadi munka után a bábszínész már elmehet nyugdíjba. Lehet, hogy ez egy kívülállónak kissé furcsa, mármint hogy ez miért számít fizikai munkának, de életem első próbáján én is kaptam egy ínhüvelygyulladást. Addig szeretnék lenni bábszínész, ameddig szeretem a munkámat.

– Milyen típusú bábok léteznek?

– Vannak a tradicionális bábok, ide tartozik az általam már említett vajang báb. Az eredeti vajang báb Jáva szigetéről származik, marhabőrből készült, kezeit, lábait pálcák mozgatják. Ezeket a bábokat tradicionális játékokhoz használták, főként árnyjátékhoz. Ezek a típusú játékok mindig az isten és ember közötti dialógusokat mutatták be. A vajang bábon kívül létezik még a marionett, ami zsinóros báb, fölülről mozgatják, és technikailag ez kívánja a legnagyobb tudást. Aztán van a kesztyűs báb, például a híres Vitéz László, létezik még a botos báb, az ujjbáb, a síkbáb, az árnyjáték és rengeteg másféle báb is, hiszen bármi lehet báb, amit annak használunk. Én a legjobban azt szeretem, ami a leginkább kifejezi az aktuális szerepet, ezek válnak a kedvenceimmé, sőt kollégáimmá, mint mondjuk a Pöttöm Panna báb.

– Van-e élet a bábszínházon kívül?

– Két kisgyerekemmel és feleségemmel élek Veszprémben. Szeretek zenélni. Énekelek és gitározom a zenekaromban, ami hol van, hol nincs, de sok időmet leköti család és a munkám, így erre most nincs sok energiám. A zenét, amit játszunk, úgy tudom a legjobban meghatározni, hogy kultúrbulizene, ami azt jelenti, hogy feldolgozunk mindenféle nekünk kedves slágert. A zenekarnak is vannak általunk komponált dalai, amit mi progresszív rockzenének nevezünk. És még van egy szenvedélyem, a biciklizés, ami azért jó, mert a mozgás amúgy is kell, másrészt pedig szabadságot ad, és kiváló feszültség-levezető. A másik kedves időtöltésem énekórára járni.

vehir.hu
további cikkek
A lelet önmagában még nem történet – Felber Zsombor régész a föld alatt rejtőző múltról kultúra A lelet önmagában még nem történet – Felber Zsombor régész a föld alatt rejtőző múltról Mitől lesz egy régészeti lelet valódi történeti forrás? Miért lehet fontos egy törött cserépdarab, és miért veszítjük el az információ egy részét, ha egy tárgyat dokumentáció nélkül emelnek ki a földből? Többek között ezekről beszélt Felber Zsombor, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum régésze a We Are Smart! beszélgetéssorozat negyedik alkalmán. tegnap 12:51 Elesni és újra fölállni – hitről és a valódi szabadságról a bakonybéli bencésekkel kultúra Elesni és újra fölállni – hitről és a valódi szabadságról a bakonybéli bencésekkel Mit jelent ma szerzetesnek lenni? Lemondást vagy inkább szabadságot? Van-e valódi üzenete a nagyböjtnek a rohanó hétköznapokban? És hogyan szólhat a kereszténység azokhoz, akik már örökölt szimbólumként látják a kereszteket és templomokat, de kevésbé ismerik a mögöttük álló hagyományt? tegnap 12:51 Megújult a veszprémi várnegyed Kisszemináriuma, ahol több évszázados ősnyomtatványokat és kódexeket őriznek majd kultúra Megújult a veszprémi várnegyed Kisszemináriuma, ahol több évszázados ősnyomtatványokat és kódexeket őriznek majd Egy csaknem 230 éves feliratot rejtő, befalazott falfülke tanúskodik a veszprémi várnegyed Kisszemináriumának gazdag múltjáról. Az elmúlt években megújított késő barokk épület hamarosan a Veszprémi Főegyházmegyei Könyvtár és Levéltár új otthona lesz, ahol díszes kódexek, középkori oklevelek, ősnyomtatványok és felbecsülhetetlen értékű kötetek kapnak majd helyet. tegnap 12:22

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.