Mindig érdemes szőrmentén fogalmazni, ha főnökünkkel beszélünk, hiszen döntése meghatározza vagy befolyásolja mindennapi munkánkat, feladatainkat. A diplomatikus hozzáállás különösen fontos, ha ellenérzésünket, kétségeinket szeretnénk kifejezni, vagy éppen megkérdőjelezzük felettesünk döntését. Tanácsok.
„Ezt nem tudom megcsinálni.”
Ez az a mondat, amit a főnök nem szívesen hall. Még akkor sem, ha történetesen jóban van beosztottjával és bármit meg tudnak beszélni. Az idézett kijelentés ugyanis azt sugallja, hogy az alkalmazott nem biztos magában és még a legkisebb erőfeszítést sem hajlandó tenni egy olyan ügyért, ami véleménye szerint reménytelen. Ilyenkor érdemes máshogy megközelíteni a dolgot: felvetni, hogy a kollégákkal ötleteljünk, hátha közös erővel meg lehet oldani a lehetetlennek tűnő helyzetet is. Kevésbé kínos beismerni, hogy valamivel nem boldogulunk és másoktól segítséget kérni, mint hárítani, arra hivatkozva, hogy nem tudunk megcsinálni valamit. Gyengeségünk beismerése ráadásul ronthatja a rólunk kialakult képet.
„Ez minden, amit a kolléga tud?”
Más munkájának kritizálása biztos, hogy nem vet ránk jó fényt, még akkor sem, ha valójában igazunk van. A kifogást érdemes diplomatikusan megfogalmazni, vagy úgy kifejezésre juttatni nemtetszésünket, hogy a célszemélynek legyen alkalma megvédeni magát. Alapigazság, hogy csak annyit mondjunk, és úgy tálaljuk, ahogyan azt az illető szemébe mondanánk, háta mögött ne becsméreljük teljesítményét.
„Nem az én gondom/nincs benne a munkaköri leírásomban.”
Rossz taktika, ha azzal passzolunk le egy, a főnök által ránk bízott, nemkívánatos feladatot - amit elvileg nem nekünk kellene lebonyolítanunk -, hogy semmi közünk hozzá, nem a mi feladatunk, és egyáltalán nem érdekel, sikerül-e elvégeznie valakinek. Minden cégnél fontos a csapatmunka, és ha ez alól kihúzzuk magunkat, ne csodálkozzunk, ha főnökünk bírálja hozzáállásunkat. Ráadásul a hárítás azzal járhat, hogy felettesünk nem kér, hanem utasít minket a korábban lepasszolt munka elvégzésére.
„Ugye nem baj, ha abbahagyom?”
Számtalanszor előfordul, hogy úgy érezzük, feleslegesen dolgozunk és olyan feladatba ölünk energiát, amelyből végül nem lesz semmi. Ilyenkor nem célszerű indok nélkül közölni a főnökkel, hogy elegünk van, leállunk. Egyetlen vezetőnek sem érdeke, hogy az alkalmazottai olyasmire vesztegessék idejüket, ami nem hoz hasznot a cégnek, ezért inkább kérdezzük meg felettesünktől, hogy mennyi időt szánjunk az adott feladatra, ha az nem kecsegtet eredménnyel.
„Ennek semmi értelme.”
Az sem jó taktika, ha nyíltan bíráljuk főnökünket és közöljük, hogy a feladatnak, amit ránk bízott, nincs értelme. Ha így érezzük, érdemes óvatosan rákérdezni, hogyan tudnánk azt a leghatékonyabban elvégezni. Az érdeklődés nem vet rossz fényt ránk, sőt, főnökünk érezheti, hogy igyekszünk megoldani a feladatot, még akkor is, ha elsőre nem látjuk át, mivel jár.
„Teljesen szét vagyok csúszva.”
Mindenkivel előfordul, hogy egy végigbulizott, átvirrasztott éjszaka után esik be a munkahelyére. Ilyenkor nem szerencsés, ha azonnal közöljük főnökünkkel, hogy rosszul érezzük magunkat és aznap ne számítson rá, hogy érdemi munkát végzünk. A legtöbb vezetőnek csak az eredmények számítanak, és nem érdekli, mivel foglalkoznak alkalmazottai, amíg rendesen elvégzik munkájukat. Akad olyan cégvezető, akinél egyszer-egyszer belefér, hogy a dolgozók kevésbé legyenek termelékenyek, mert olyan elégedett teljesítményükkel, hogy kivételes esetben elnézi a kilengést, ám tény, hogy a legtöbb vezető nem nézi jó szemmel a munkaerő kiesését.
