A Paradicsomtól a pokolig című játékra jelentkező iskolák csoportjai első alkalommal Madách Imre: Az ember tragédiája című művének egy-egy színét adták elő, javasolt példány segítségével, maximált, 12 perces időtartamban. A különböző megyei iskolák által színpadra állított színekből egy teljes előadás született január 22-én, melyben 260 diák kapott megmutatkozási lehetőséget. (Kapcsolódó cikk: Madách diákszemmel)
Szinetár Miklós
Nem amatőrök csip-csup próbálkozását, hanem igazi színházi előadást láthatott, akinek szerencséje volt, és megnézhette a Magyar Kultúra Napján ezt a rendhagyó produkciót. Az iskolák diákjai és tanárai minden eszközt bevetve, sokszínűségük és tehetségük legjavát vitték a színpadra ezen az estén. Legtöbbjük 150%-on teljesített.
Oberfrank Pál
A Petőfi Színház kezdeményezése nagyon nagy ötlet annak megoldására, hogyan hozzuk közelebb a poros klasszikusokat a mai fiatalokhoz, és hogyan csábítsuk őket a színházba. Igazi élmény a diákoknak, hiszen az öltözőkben, a színészbüfében magukat pár órára a hivatásos művészek szerepébe élhetik bele, és megismerhetik a teátrum belső működését. Nem utolsó sorban pedig színházi eszközöket kipróbálva értelmeznek egy-egy Madách-színt, és nyilván ennek kapcsán az egész Tragédiát.
Kozmutza Flóra Általános Iskola - I. szín
A színek sikerültsége sok esetben szerencse kérdése is volt, kinek mi jutott, abból próbálta kihozni a legtöbbet. Illetve bizonyos iskolákban színjátszó csoport működik, máshol alkalmilag verbuválódott társulat előadását láthattuk. Volt, ahol nagyobb szerep jutott a felkészítő tanárnak a jelenet megformálásában, volt, ahol talán (remélem) a diákok dominálhattak jobban. Akadtak megszokott, hagyományos iskolai műsor-jellegű előadások, és formabontó produkciók is. Több csoport a mozgásszínház elemeit emelte be produkciójába, láttunk a mai korba helyezett értelmezést; szép díszleteket, jelmezeket, vagy éppen csupán jelzésszerű, funkcióját betöltő térelemeket. Minden csoport élt a színház fény- és hangtechnikai lehetőségeivel, ezért odaillő zenék, erőteljes fényhatások erősítették a Tragédia monumentalitását.
Dohnányi Ernő Zeneművészeti Szakközépiskola - III. szín, Kiűzetés
A zsűritől a legjobb szín díját elnyerő két iskola (a Lovassy László Gimnázium és a Dohnányi Ernő Zeneművészeti Szakközépiskola) valóban önálló lábakon is megálló színházi produkciót álmodott színpadra. A Dohnányisok természetesen használták éltető elemüket, a zenét mondanivalójuk megfogalmazására, de a három főszereplő pontossága és alázata is kiemelkedő volt. A Lovassy Színpad pedig az értelmezésen túl új jelentésekkel gazdagította, a mai kor számára is aktuálissá tette a párizsi színt és Pósfai Istvánról, aki a legjobb Ádám díját vihette haza, még fogunk hallani, ha a pályán marad.
Vetési Albert Gimnázium - V. szín, Athén
Az este azonban nekem ezekről a tizenéves srácokról és lányokról szólt. Hogy milyen arcú a jövő. Hogy micsoda bátorság kell a színpadra lépéshez, ahhoz, hogy vállaljuk magunkat, hogy megmutassuk akár csak a testünket a maga pőre valójában. Mostanában már az is becsülendő, ha valaki akar valamit egyáltalán, és ezek a gyerekek nagyon akartak mondani valamit. És nem csak olyanok szerepeltek ezen az estén, akik magamutogató lényüket nem bírták már kordában tartani, és mint az iskola első versmondói, alig várták, hogy szerepelhessenek, hanem sok játékos kedvű újonc, „civil”, aki csak a balhé kedvéért (vagy kismértékű tanári kényszerből) vett részt az előadáson, de odaadóan tette a dolgát, és talán még élvezte is, amit csinál. A csapatjátékról is szólt, arról, hogy bizony vannak Ádámok és Évák, meg angyalok kara és fókák.
Lovassy László Gimnázium - IX. szín, Párizs
A színek közti bemutatkozó kisfilmek legalább annyit elárultak a mai tizenéves generációról, mint előadott jelenetük. A hazudni még kevéssé tudó arcokról leolvasható sorsok, ezek a jóféle figurák, a diáknépség tarolt ezen az estén. A Petőfi Színház közösségformáló kísérlete sikerült, összehozta a megye középiskolásait, azoknak rokonait, barátait, és a nagy munka árán szerzett élmények sosem felejtődnek el. Várom már a jövő évi folytatást, mert ez a kezdeményezés bizonyítja hosszú idő eltelte óta legőszintébben, hogy a Petőfi Színház az itt és mostban akar létezni, a ma emberét akarja megszólítani; berángatni, becsábítani az utcáról azt, aki él és mozog, és tökön ragadni az ifjúságot, hogy ébredjenek, eszméljenek!
Az est végén a zsűri döntése alapján a következő díjak találtak gazdára:
A legjobb Ádám: Pósfai István (Lovassy László Gimnázium, Veszprém)
A legjobb Éva: Kempelen Borbála (Vetési Albert Gimnázium, Veszprém)
A legjobb Lucifer: Héty Diana (SÉF Szakközépiskola, Veszprém)
A legjobb epizódszereplő: Bikki Dániel (Vetési Albert Gimnázium, Veszprém)
A zsűri két veszprémi iskolának, a Dohnányi Ernő Zeneművészeti Szakközépiskolának és a Lovassy László Gimnáziumnak ítélte oda a legjobb színekért járó díjakat.
A Veszprém Megyei Önkormányzat különdíját a veszprémi Kozmutza Flóra Általános Iskola vehette át.
Az előadásban nyújtott kiemelkedő teljesítményéért különdíjban részesült:
a SÉF Szakközépiskola (Veszprém)
a Petőfi Gimnázium (Pápa)
a Várpalotai Magániskola
Szőke László (Kozmutza Flóra Általános Iskola, Veszprém)
Vörös Boglárka (Dohnányi Ernő Zeneművészeti Szakközépiskola, Veszprém)
Kalauz Bence (Padányi Bíró Márton Római Katolikus Gimnázium, Veszprém)
Kováts Hanna (Padányi Bíró Márton Római Katolikus Gimnázium, Veszprém)
Vági István (Táncsics Mihály Szakközépiskola, Veszprém)
Fejes Zsófia (Türr István Gimnázium, Pápa)
