Lakossági fórumot tartott a Jobbik Devecserben 2010. december 16-án, azzal a célzattal, hogy elsőkézből, a helyi emberektől tájékozódjon a katasztrófa sújtotta térség helyzetéről. A fórumon számos kérdés felvetődött az ipari tevékenységből származó, évtizedek óta tartó szennyezéssel kapcsolatban.
A fórumon egy ajkai úr is felszólalt, aki elmondta, hogy sok a térségben a rákos beteg, s ezt az erőműben elégetett szén salakjának porlásával hozta kapcsolatba.
Kepli Lajos, a Jobbik szakpolitikusa hívta fel a figyelmet az Ajka térségében felhalmozott salak elhallgatott hatásaira: A dunántúli barnaszenek salaktartalma igen magas, 40 súlyszázalék körüli, és ezen salak nagyon erősen terhelt különlegesen mérgező és rákkeltő nehézfémekkel.
A fórumon hozzászóló úr elmondta azt is, hogy a salak radioaktív, s erre történtek vizsgálatok, de ezek eredményeit eltüntették.
A Jobbik szakértői csapata Dr. Kozéky László fizikus vezetésével kinyomozta, hogy az említett vizsgálatokat az ajkai önkormányzat megbízásából 1992-1995 között a Debreceni (Kossuth Lajos Tudomány-) Egyetem munkatársai végezték. A vizsgálatok eredménye a Fizikai szemle 1997/8. számában jelent meg. (Az iromány itt érhető el.)
Az ajkai szén, illetve salakjának vizsgálata a sugárterhelésre, illetve a mért radioaktivitás koncentrációjának mérésére terjedt ki, nem pedig a kiporlás teljeskörű egészségügyi vizsgálatára. Megállapították, hogy a nevezett anyagok sugárzása sokkal magasabb, mint a megszokott (háttér)sugárzás, de nem jelent egészségügyi kockázatot.
Azonban ez a megállapítás nem fedi a valóságot, hiszen attól függetlenül, hogy a többletsugárzás a megadott határértéken belül van, a (radio)aktivitás forrásai olyan nehézfémek, pontosabban ezek oxidjai és sói, melyek önmagukban is erősen rákkeltő és mérgező anyagok. Sok olyan összetevő is van közöttük, amelyek nem sugároznak, pl. a bomlási sor végterméke (ólom), mégis erősen mérgezőek. Még jobban látszik a probléma, ha belegondolunk, hogy ahol uranidok (az urán radioaktív bomlásának termékei) vannak, ott legalább százszor annyi, nem sugárzó urán is van, illetve még további nem sugárzó, de éppúgy veszélyes, rákkeltő és mérgező nehézfémek.
Ez a nem radioaktív urán azért jó példa, mert ebből készültek a "szegényített urán, DU" speciális páncéltörő lövedékek. Ennek lényege, hogy az urándúsítás melléktermékeként jelentkező nem radioaktív urán nagy fajsúlya miatt nagy kinetikus energiával lőhető a harckocsi páncélra, s ráadásul amikor áttöri azt, robbanásszerűen begyullad és a harckocsi felrobban, majd pedig hópihe szerű uránoxiddá ég el.
Ehhez kapcsolódik az "öböl-szindróma" és a "koszovó-szindróma" nevű eleinte relytélyes betegség: azon katonák, akik "elgyönyörködtek" az így elpusztított harckocsikban (és szétégett személyzetében), nagyon hamar, súlyos rákos megbetegedést kaptak. Eleinte a radioaktivitásra gyanakodtak, s nem értették a dolgot, hiszen ez az anyag nem is radioaktív. Később bebizonyosodott, hogy a robbanás során keletkezett (de egyébként nem radioaktív) finom uránoxid pornak van ilyen rendkívül erős mérgező és rákkeltő hatása.
Arra is rájöttek, hogy az összes többi uranidnak, vagy épp transzuránnak, a radioaktív sugárzástól függetlenül van ilyen extrém mérgező és rákkeltő hatása.
Összefoglalva, ahol ilyen jól mérhető radioaktív sugárzó anyag van, mint a dunántúli szenek salakjában, ott legalább százszor annyi nem sugárzó, de erősen mérgező és rákkeltő egyéb nehézfém is jelen van. Ajka esetében égetőművi salakról beszélhetünk, tehát a nevezett fémek oxid formában vannak jelen, a szervezet által könnyen felvehető módon.
Így sajnos nem meglepő a térségben a rákos megbetegedések nagy aránya, illetve sok esetben az átlagnál alacsonyabb elért életkor.
Miután a zagytározók ezen salakból épültek, s annak külső falai folyamatosan porzanak a száraz időben, így sokaknak a vörösiszappal könnyű volt összemosni a radioaktivitást, de ez egy rossz interpretáció, egy fatális félreértés. Ha majd elmúlik a csapadékos idő, akkor újra erősen fog porlani ez az erősen darabolódott, repedezett, sérült gát is. Ez párosulni fog a föl nem takarítható vörösiszap porzásával, meg a zagytározó maradványaiból érkezővel, amely porok mikroszkópikus méretüknél foga, a fent leírt rákkeltő összetevőik miatt különösen veszélyesek.
Sajnos a térség szennyezése évtizedek óta tart, ennek megszüntetésére sürgősen megoldást kell találni.
