Csöndszilánkok címmel január 22-én, a Magyar Kultúra Napja alkalmából a Teleszterion Színházi Műhely bemutatta klasszikus és kortárs költők és költőnők verseiből szerkesztett oratórikus játékukat. A műsornak a Pannónia Kulturális Központ és Könyvtár nagyterme adott otthont.
A csoport tavaly óta már nem egyetemi háttérrel működik, de bármennyire is afelé tendál a világ, hogy a mindannyiunk számára történelmi létezést és más, idegen országokkal közös alapokon nyugvó kommunikációt biztosító test-test közeli kulturális létezést egyre nehezebb helyzetbe hozza, a törekvést a hétköznapi létezésen túllépő, magasabb szellemi szint megélésére nem tudja megfojtani az emberekben. A lelki és szellemi élet alapvető sajátossága ugyanis, hogy nem helyhez kötődik, hanem kizárólag azokhoz a törekvésekhez, amelyek az emberi aktivitásban, a cselekedetértékű megnyilvánulásokban mutatkoznak meg.
Krisztust egy istállóban hozta világra Mária. Ezzel meg is pecsételődött a legmagasabb szintű emberi törekvések sorsa, nevezetesen az, hogy ne kötődjön semminemű világi értékrendhez, születésének és létének egyes-egyedüli helyeként az embert és az emberek közötti kommunikációs teret határozza meg. Ha ezt elveszítjük, legfőbb törekvésünket veszítjük el: elemelkedni a vegetáció szintjéről annak érdekében, hogy Emberré váljunk.
Az ember első műalkotásai nem egyszerűen az önkifejezésről szóltak, elsősorban a világot akarták visszatükrözni. Megismételni, absztrahálni, kifejezni mindazt, ami az ember és a világ kapcsolatából lecsapódik. A művészi forma éppen ezért a világot megélt emberen keresztül átszűrt esszenciája a valóságnak. Nem puszta valóság, hanem lényegiség, amit semmilyen más forma nem ad vissza ilyen intenzitással. Mert művelői tudják, hogy egyetlen igaz érték van csupán a világban: a haladás. De hogy mit jelent a haladás?
A Magyar Kultúra Napján nem kérdezhettek róla mást, csak Kölcseyt!
"Vagynak emberek, mint az állóvíz, mely bizonyos határokban áll, de tesped, s haladásra nem való. Mások, mint a csendes folyam, mely akadálya nem lévén, szokott útját egyformán járja. Amazoknak hasznát nem vehetni; ezeken pedig próba nélkül nem építhetsz. Vess útjokba akadályt, vagy várd, míg mások vetni fognak; s ha akkor az akadállyal meg nem küzdve másfelé folynak, csak gyengéiket használhatod; ha pedig megküzdenek, s küzdenek lankadatlan, fűzd őket kebeledhez. Ily küzdők egyesűlete bölcseség által vezetve a legszebb társaság."
/Parainesis/