Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre

A láthatatlan felelőssége

2011. január 26. 5:00 // Forrás: Csapody Kinga
Egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél – tudjuk A kis herceg óta. A Petőfi darabja máshogy is felveti e kérdést.

„Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”– ezerszer halljuk, olvassuk, ballagási meghívókon és szalagokon, ismerőseink használják naponta A kis herceg idézeteit adagoló alkalmazást a facebookon. Antoine de Saint-Exupéry művének számos sora 1943 óta folyamatosan – 1946 óta Rónay Györgynek köszönhetően magyarul is – bekúszott a körülöttünk lévő világba.


1971-es kiadás

Mese kicsiknek és nagyoknak – hirdeti a Petőfi Színház plakátja műfajmegjelölésként. A műfaji és korosztályi kategória is elgondolkoztató és megkérdőjelezhető. „Míg A Kis Herceg a gyermekeket vezeti a mesében számukra teljesen természetes módon, vagyis a Föld különböző állataival beszélget, egyik bolygóról a másikra vándorol, aközben a Pilóta a felnőttek szemüvegén át figyeli és éli meg a történteket. Végül a két út találkozik egymással, így jön létre a katarzis gyermek és felnőtt számára egyaránt” – olvashatjuk a műsorfüzetben, s a Juhász Róza rendezte darabot megnézve bizony vitába is szállunk ezekkel a mondatokkal.


Juhász Róza

Az kétségtelen, hogy ehhez a műhöz hozzányúlni, színpadra állítani nagy bátorság kell. Eltalálni a fikció, a mesevilágként is emlegetett miliő koncentrációját úgy, hogy ez mégis követhető legyen, s a mögöttes üzenetek minél kevésbé didaktikusan jelenjenek meg, roppant nehéz, s ez az, amibe láthatóan itt-ott bele is tört a színpadra álmodók bicskája.


Pej Levente, Földi László és Oszvald Balázs

Míg a regény ritmusa egyenletes, addig a darab néhol lassú, majd, mintha behozni akarná az elvesztett perceket, úgy gyorsul fel. A prológust vetítés kíséri, a bérletes diákközönség ekkor még tátott szájjal figyeli a számára szokatlan effektet a színpadon. Majd a pilóta és a kis herceg végtelenítetlennek tűnő dialógusa a homokdűnékre cseppet sem hajazó díszletkupacokon, már erősen mocorgásra készteti a közönséget. Ekkor még a „Rajzolj egy bárányt” – huzakodás, a végszóra lepottyanó propeller, Földi László orgánuma és a kibontakozás iránt érzett nézői kíváncsiság húzza az előadást. Minden elismerés a címszerepet játszó Oszvald Balázsnak és Pej Leventének (én az előbbi által megformált kis herceget láttam) a rengeteg szöveg elsajátításáért, az, hogy valós színészi alakításról mégsem beszélhetünk (egyforma hangszín, iskolai prózamondó versenyekre kísértetiesen emlékeztető intonáció és gesztusok, olyan zavaró és elidegenítő beszédtechnikai hibák, mint a modorosan ejtett „légyszíííves”) mégsem a gyerekek hibájának róhatók fel.


Terescsik Eszter

A kevély rózsa (Terescsik Eszter) folytonos jelenléte a színpadon összezavaró, az egymás mellett elbeszélésre épülő helyzetkomikum vicces és fogható gyerekkorban is, azonban a fikció és valóság itt, majd az utazások alatt nehezen választható el számukra. A bolygók bemutatása is a pilóta-rózsa-herceg hármasával történik, s a Földön is frízként a színpadon lévő szereplők szerepe nem tiszta (Akkor ott van a rózsa valóban, vagy nincs? Akkor miért vágyik haza hozzá? Miért nem hallja a pilóta a párbeszédüket? Tényleg együtt utaznak?), a gyerekek számára nehezíti a befogadást.


Benczédi Sándor, Oszvald Balázs és Földi László

A bolygók és lakói bemutatásának kis betétei jól eltaláltak. A díszletek itt látványosak (Libor Katalin munkája), a karakterek erősek. A király – Benczédi Sándor – képi megjelenése megszólalásig emlékeztet a könyvben található Saint-Exupéry-rajzokra, ő nagyon jól tart görbe tükröt az értelmetlenül hatalomért lihegésnek.


Oszvald Balázs és Bakody József 

Keresztes Gábor hiúja, főleg a második, pusztulást mutató felbukkanáskor erős, Háromszéki Péter földrajztudósa mondjuk megtanulhatná a szöveget, de Bakody József elesett lámpagyújtogatóját lehet sajnálni, berzenkedni a pénzt mániákusan számolgató, üzletembert hitelesen hozó Máté P. Gábortól, azonban az igazi telitalálat Szűcs László iszákosa. A díszlet – mintha egy Unikumos üvegen élne, amit körüllengenek az üres palackok, és a szövege (Mit csinálsz? Iszom. Miért iszol? Hogy felejtsek. Mit? Hogy iszom) sokkal karakteresebben rajzolódik, mint a könyvben, itt a dramaturg (Deres Péter) munkáját dicséri. Mint ahogy a világok széteséskor hallható párbeszédek, a Perjési Hilda játszotta okostojás virág rontott közmondásai, a szólásmondások összekutyulása eléri az általános iskolások ingerküszöbét is.


Máté P. Gábor

Színpadtechnika híján látni az emelvény tetején játszó „bolygólakókat” tologató színpadi munkásokat, azért ez vicces.

A Föld nevű bolygó eseményeire, hiába új felvonás, láthatóan elfáradnak a nézőtéren ülő diákok, egy-egy poénnál – vagy, amit ők annak vélnek – még nevetnek kicsit, de egyre több a mocorgás, a pótcselekvés – amit maximálisan meg is értek.


Perjési Hilda

A kulcsfontosságú rókás-megszelidítős rész nagy erkölcsi mondanivalója „nem jön át”, maximum az idősebb kísérőtanárok szeme lesz fátyolos. Kuna Károly alakította róka hiába szelídül meg, ennek jelentősége elsikkad, a darab ritmusváltása nem jön ki jól. Baranyi Péter ugyan két lábon járó kígyó, nem félünk tőle, és a kis herceggel kötött szövetsége, és az, hogy akkor ez halál vagy csak jegy, vissza a B-612-es kisbolygóra nem egyértelmű a gyerekeknek, ezzel a mű lényege elsikkad, és a beharangozóban beígért katarzis elmarad.


Kuna Károly

Az, hogy a gyerekbérletes előadáson a félrebeszéléseken és az alkoholizmus ábrázolásán tudnak önfeledten nevetni, hiszen ehhez van képük, ehhez tudnak visszacsatolni – szomorú. Az, hogy nem kell szájbarágós színházat csinálni – egyértelmű. Az pedig, hogy a pedagógusoknak, szülőknek, bőven marad feladatuk otthon, az iskolában, hogy a kicsik fejében helyre tegyék a látottakat – az igen valószínű.


Földi László és Oszvald Balázs

Galéria
Veszprémi Petőfi Színház - A kis herceg
vehir.hu
további cikkek
A lelet önmagában még nem történet – Felber Zsombor régész a föld alatt rejtőző múltról kultúra A lelet önmagában még nem történet – Felber Zsombor régész a föld alatt rejtőző múltról Mitől lesz egy régészeti lelet valódi történeti forrás? Miért lehet fontos egy törött cserépdarab, és miért veszítjük el az információ egy részét, ha egy tárgyat dokumentáció nélkül emelnek ki a földből? Többek között ezekről beszélt Felber Zsombor, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum régésze a We Are Smart! beszélgetéssorozat negyedik alkalmán. tegnap 12:51 Elesni és újra fölállni – hitről és a valódi szabadságról a bakonybéli bencésekkel kultúra Elesni és újra fölállni – hitről és a valódi szabadságról a bakonybéli bencésekkel Mit jelent ma szerzetesnek lenni? Lemondást vagy inkább szabadságot? Van-e valódi üzenete a nagyböjtnek a rohanó hétköznapokban? És hogyan szólhat a kereszténység azokhoz, akik már örökölt szimbólumként látják a kereszteket és templomokat, de kevésbé ismerik a mögöttük álló hagyományt? tegnap 12:51 Megújult a veszprémi várnegyed Kisszemináriuma, ahol több évszázados ősnyomtatványokat és kódexeket őriznek majd kultúra Megújult a veszprémi várnegyed Kisszemináriuma, ahol több évszázados ősnyomtatványokat és kódexeket őriznek majd Egy csaknem 230 éves feliratot rejtő, befalazott falfülke tanúskodik a veszprémi várnegyed Kisszemináriumának gazdag múltjáról. Az elmúlt években megújított késő barokk épület hamarosan a Veszprémi Főegyházmegyei Könyvtár és Levéltár új otthona lesz, ahol díszes kódexek, középkori oklevelek, ősnyomtatványok és felbecsülhetetlen értékű kötetek kapnak majd helyet. tegnap 12:22

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.