„Sokan vagyunk, s kicsi nékünk ez a ház” – mondogattam magamban a Sün Balázs idevágó strófáit, hiszen annyian gyűltek össze ünnepelni, hogy igazán nem volt egyszerű beférni a Kabóca Bábszínházba vasárnap délelőtt.
A hideg ellenére folyamatosan forgott az udvaron a sárkány-hinta, a Kabóca Házikóban is sok gyerek játszott, az emeleten pedig készültek a csuhé-kabócák. Nem csak a gyerekeket, de a szülőket, nagyszülőket is szemmel láthatóan teljesen lefoglalták a kézműves feladatok, így igazán hasznosan tölthették el az időt az előadás kezdetéig.
A Csipkerózsika bemutatójára – lévén premierrel megkoronázott jubileumi vasárnap – ezúttal sok felnőtt (gyerek nélkül) is kíváncsi volt, és ahogy az előadás közben felcsattanó kacajokat hallgattam, ők sem bánták meg, hogy eljöttek. Mosonyi Alíz szövegkönyve és Székely Andrea rendezése megfűszerezte a klasszikus darabot, a fehérbőrű és vörös(!) hajú királykisasszony helyett itt a megbántott boszorkány, Zsuzsi veszi át a főszerepet. A banyát több méltánytalanság is éri – nem hívják meg a királyné születésnapjára, amelyre bőszen készülődik, majd nem értékelik a munkáját –, ezért mondja ki a mindenki számára ismert átkot. Azonban mélységesen meg is bánja, ezért is őrzi hűségesen a száz évig alvó udvart, egészen addig a napig, amikor megérkezik a Londont és Párizst is megjárt királyfi, aki ugyan csókjával felébreszti az alvó szépséget, de ez még nem elég a holtodiglan-holtomiglanhoz. Zsuzsi boszorkány párkapcsolati tanácsai kellenek ahhoz, hogy a fiatalok a szülők elé álljanak, és bejelentsék házassági szándékukat.
Hogy mitől is működik a darab a gyerekeknél és a felnőtteknél egyaránt? Nem elhanyagolható tényező, hogy a Kabóca Bábszínház színészei különlegesen tehetségesek: Mákszem Lenke (Zsuzsi boszorkány, majd átvedlik Boróka királynévá) és Futó Ákos (a nap folyamán előbb Királyfi, majd a darab után ő tölti be a Ceremóniamester szerepét) neve és arca is összeforrt már nem csak a színház nevével, hanem egyfajta brand is – garancia a színvonalas játékra. Lovászi Edina Csipkerózsikája is meggyőző, néha kissé hisztis és szeleburdi kamasz, éneke tiszta és vicces. A zene ismét nagy erőssége a darabnak, Kiss Erzsi (aki a nézőtérről láthatóan végig szorított a színészeknek) zenéjének egyedi hangzása most is karakteressé alakította a feldolgozást. Gyulai Csaba élőben kíséri különböző hangszereken az előadást. Matyi Ágota álmodta meg a díszletet – egy forgó vár, több szinttel, ami hozta a már ismerős „Kabócás”, látványosan, praktikusan és profin működő vizuális világot.
A szöveget élvezik a pöttömök, de a felnőttek is jót derülnek az olyan sztereotip poénokon, mint hogy a gyerek mindig akkor hasonlít ránk, ha jól viselkedik, különben a másik szülőre; a nép (aki szintén köszönteni jön a királynét) „majd biztos sokat kér enni, van-e elég étel”.
Az előadás után a Ceremóniamester elénekelte a Kabóca-dalt, majd Boróka királyné és Habakuk király köszöntötte a megjelent vendégeket. Navracsics Tibor közigazgatási- és igazságügyi miniszter, valamint a másik fővédnök, Porga Gyula polgármester is rövid köszöntővel készült. Navracsics Tibor kiemelte, hogy a „négy-öt Veszprémnyi” néző, azaz a 250 000 fős nézőszám is igazolja a színházat, és kívánta, hogy ez maradjon is így, újabb tíz év múlva ismét együtt ünnepelhessenek az eddigi és a jövőbeli látogatók is.
Porga Gyula polgármesterként hangsúlyozta a Család éve jegyében, s azon felül is, hogy mennyire fontos a városnak magának és az itt élőknek egyaránt a Kabóca Bábszínház, valamint azt is, hogy reméli, ahogy a stúdióból színházzá válásánál jelen lehetett, úgy akkor is, és abban is lehet része, amikor a társulat elfoglalhatja végleges helyét. Körbenézve a zsúfolt teremben, mindenki átérezte ennek nem csak indokoltságát, de sürgősségét is. Személyes, a Kabócához kötődő emlékeket is felelevenített; Ábel fia anno itt tette meg első lépéseit, és Boróka királyné neve ihlette őket lányuk névadásánál. S minthogy születésnapra nem illik üres kézzel érkezni, így ő egy tortával köszöntötte az ünnepeltet.
Székely Andrea igazgatónő a nyolcéves Lilivel (aki az első Kabóca-gyermek a társulatban) lépett színpadra, vele is demonstrálva, hogy tíz év milyen nagy idő. Köszönetet mondott a húszfős társulatnak, a háttérben dolgozóknak, de nem feledkezett meg régi kollégáiról sem, hiszen, mint hangsúlyozta, mindannyian hittel és szeretettel közösen működtetik a színházat, amelynek legfőbb feladata, hogy a magyar és az egyetemes kultúrát közvetítse élmények és érzékek útján, a legkisebb korosztálytól (nekik a babaszínházi produkciók szólnak) egészen a középiskolásokig, akiknek az elmúlt években már szintén több darabbal készültek.
Hegyeshalmi Lászlónak, a Művészetek Háza igazgatójának jutott a feladat, hogy megnyissa a Kabóca Tükör névre keresztelt kiállítást, ahol a Kis hableány, A tó tündére, a Fehérlófia, az Árgyélus királyfi és Tündér Ilona és a Mosó Masa szereplőit lehet megnézni az elmúlt évek főbb előadásai közül. Hegyeshalmi László egy „bakonyi farkast” is hozott magával egy báb személyében, az ő segítségével tolmácsolta üzenetét, mely szerint a vizuális kultúra az egyik legősibb dolog, így nem a tizedik, hanem a 10 000. születésnapját is ünnepelhetné. Ő is azt kívánta, hogy még nagyon sok boldog és sikeres éve legyen a színháznak.
Azt a tervet, mely szerint idén a gyerekek közreműködésével Zalán Tibor író, költő, drámaíró egy darabot fog írni a kabócákról – már hallhattuk, olvashattuk. Az első hónap témáját, amihez mindenki ötletét várják, azonban ekkor hirdették ki. Az első Kabóca-téma a bice-bóca kabóca, aki a tajtékos kabócák családjába tartozott ugyan, de nem tudott akkorát ugrani, mint a többiek, csak sétált, ellenben nagyon szépen énekelt. Ehhez kapcsolódóan várnak minden ötletet – mesét, bábot, dalt, rajzot – a társulat tagjai.
A közös gyertyaelfújás sem maradhatott el, s mindenki megkóstolhatta a gúlába rendezett süteményekből kialakított „tortát”, miközben újra felcsendült a Kabóca-dal.
