Ezen a héten Ügy-kontroll rovatunkban a valóságshow-k világában ásunk mélyebbre. Első körben Raffai Erzsébet pszichológust kérdeztük, mi a véleménye a műsorról, milyen hatások érik a szereplőket és a nézőket?
– Ha összezárunk néhány embert, akik nem ismerik egymást, és komoly tétért folyik a „harc”, mindenki elkezd játszani, ami akár a végsőkig is kitarthat. Ezzel együtt tisztában vannak vele, hogy ismerőseik, szeretteik látják őket, azonban nem kapnak visszajelzést, mit gondolnak róluk. Annak, aki sokat rágódik ezen, felőrlődhetnek az idegei.
Raffai Erzsébet
– Félidejéhez érkezett a ValóVilág 4. szériája, egyre jobban körvonalazódik, ki lehet a végső befutó, ezzel együtt többen érzik, nem nyerhetnek.
– Ez állandó frusztrációt okoz, ebben kitartani nagyon nehéz, hiszen ennek ellenére mindennap meg kell felelniük.
– Gyakran szerepjátékokon vesznek részt a villalakók. Ez nem rejt magában veszélyt?
– Nagyon sok régi élmény előjöhet a különböző játékos feladatok alkalmával, amit nem szabad segítség nélkül hagyni. Egy-egy játékos ilyenkor újra tudja élni a korábbi sérelmeit, érzéseit, azonban a folyamatos helytállás miatt nincs ideje ezt feldolgozni, nem tud magával foglalkozni. Az összes pszichés tartaléka arra megy el, hogy a show-ban részt vegyen – az ember lelki tartalékai azonban végesek.
Nem lehet tudni, hogy a különböző szituációk kiből milyen érzéseket hoznak elő, akár rossz, traumás élmények is újra felszínre kerülhetnek, nagyon veszélyes játék folyik bent. Ha a játékos nem tudja kordában tartani az érzéseit, agresszívvá válhat, erre látunk is példát. Minden ember másként dolgozza fel a kudarcot. Egyesek mindent beleadnak, hogy megoldják a feladatot, mások depresszióba esnek.
– Különböző karaktereket válogattak be a villába, azonban nem mindenki tudott megfelelni ennek az elvárásnak.
– Egy zárt közösséget hoztak létre, ilyen esetben lassan kialakulnak a szerepek. Mindenki azt a feladatot vállalja fel, ami az életéből adódik, igyekszik ennek megfelelni. Azonban előfordulhat, hogy ebben a közösségben van, akire jobban ráillik az a karakter, amivel eredetileg a villába érkezett, ilyenkor ütközik a rásózott szereppel, saját magával, gyakorlatilag szerepzavart él át.
– Egyre nagyobb szerepet kapnak az érzelmek.
– Ebben a bezárt térben felerősödnek az érzelmi igények, különbözőképpen élik meg az „érzelmi nélkülözést” azok, akiknek stabil párkapcsolatuk van, míg másképpen azok, akiknek nincsen, de ez attól is függ, hogy ki, milyen érzelmi múlttal érkezett. Egyébként sokkal rosszabb annak, aki kintről nézi, mit művel a párja, hiszen nem tud változtatni rajta.
A játékosoknak egyre jobban hiányoznak az őszinte, megszokott kapcsolatok, folyamatosan felőrlik pszichés tartalékukat, és ez csak fokozódni fog. Nem működnek már úgy a fékek, mint korábban, ezért látunk egyre több kirobbanást. Ráadásul, ha valakivel konfliktusba kerülnek, nem minden esetben tudják azt a már jól bevált, a kinti életükből ismert módon lereagálni, például nem tudják elkerülni egymást.
– Minek köszönhető a műsor sikere?
– Folyamatosan nő a közösségi oldalak szerepe, ahol egy tetszőleges álarc mögé bújva másként mutatjuk ki az érzelmeinket, olyan művivé válik az életünk, kapcsolataink, kicsit visszafogottabban élhetjük át az élményeinket. Az embereknek egy része nem tanulta meg kimutatni érzéseit, vagy hogy a problémáiról beszéljenek, esetleg úgy érzik, egyedül vannak velük. Sokan nehezen élik meg a saját gyengeségeiket, sebezhetőnek tarták magukat. Látván a villalakók „nyavajáit”, szembesülhetnek azzal, hogy mások is küzdenek hasonló érzésekkel, problémákkal. A ValóVilágnak köszönhetően látjuk, ahogy a másik ember küzd, aggódik, vagy éppen nyűgös, és nincs mindig „topon”. Bizonyos mértékben „öngyógyító” tevékenységet is végzünk magunkon azzal, hogy nézzük, nekünk is felszabadulnak ezek az érzések, ventilálunk. Látjuk, hogy mások is kerülhetnek olyan szituációba, mint mi magunk, ez akár könnyíthet is a néző lelkén.
