A közoktatás jelenéről és jövőjéről címmel szervezett vitaestet az LMP tegnap a VMK-ban. A pedagógusok hosszasan tanácskoztak a problémákról.
Az est meghívott vendégei megyénk pedagógusain kívül Osztolykán Ágnes országgyűlési képviselő (LMP), az Oktatási, Tudományos és Kutatási Bizottság alelnöke, Bán Mihály, a Pedagógusok Szakszervezetének veszprémi titkára és Németh Péter, a Veszprém Megyei Egységes Pedagógiai Szakszolgálat igazgatója voltak.
Osztolykán Ágnes
Első kérdésként a közoktatási rendszer megreformálásának szükségességét vetette fel Gerstmár Ferenc (LMP) önkormányzati képviselő. A vendégek egyetértettek abban, hogy a rendszer nem egységes. Osztolykán Ágnes tapasztalatai szerint nem mindegy, hogy egy gyerek az ország melyik részéből, s a társadalom mely rétegéből indul. A társadalmi egyenlőtlenségeket az iskola is leképezi, ezért igazságos, fenntartható, européer közoktatást kell életre hívni.
Bán Mihály úgy látja, a magyar oktatási rendszer átláthatatlan, és átjárhatatlansága mellett a nevelésre nem helyeződhet jelenleg elég hangsúly. Logikusan felépített közoktatással azonban sokat tehetnénk az ország versenyképességéért.
Németh Péter rámutatott: a rendszer a mindenkori politikai érdekeknek megfelelően toldozott, foldozott, mára túlszabályozottá vált. Esetenként olyan tényezőket is meghatároz, amelyekről a tantestületnek kellene döntenie. Az újítóktól azt várja, hogy valódi, szilárd értékrendet fogalmazzanak meg.
„A közoktatás szolgáltatás vagy közszolgálat?” – kérdésében az oktatási bizottság alelnöke sok szakmai fórumon való részvétel alapján azt látja fő problémának, hogy a hivatás elvesztette a társadalmi megbecsültségét. Pár évtizeddel ezelőtt még minden szülő tisztában volt azzal, hogy a tanár az, aki embert farag az ő gyerekéből. Mára ez eltűnt, számottevő együttgondolkodási szándék s szülők oldaláról nem érzékelhető. Általános vélekedés a szülők körében, hogy ma már csak az megy tanárnak, akit más szakra nem vesznek fel. Felhígult a szakma, a fiatal pedagógusok nem küldetéstudattal indulnak tanítani, és az első kudarcnál felmondanak.
Bán Mihály
Baán Mihály ugyanakkor úgy látja: a pedagógusok őrzik még az értékeket, olyan szolgáltatássá pedig az oktatás nem fajulhat, hogy alapítványi iskolában a szülők pénztárcája szabja a jegyeket. A döntéshozóknak elsőként azt kellene mérlegelniük, mennyiért mit várnak el? – véli a szakember. A pedagógus alacsony fizetése alááshatja lelkesedését, kiváltképp ha azt látja, hogy a munkája minősége nem számít az előmenetele szempontjából. Baán Mihály meggyőződése, hogy minden friss pedagógus adni akar, de az, hogy a lelkesedés meddig tart, nagyon is egyénfüggő. Sok iskolában krétára, fűtésre sincs elegendő forrás, azt pedig nem lehet elvárni a tanítóktól, hogy fáklyaként világítsanak, ha az olajtartály alattuk teljesen üres.
Osztolykán Ágnes a tervezett finanszírozások kapcsán megjegyezte: elsőként a bértáblát, és a továbbképzési lehetőségeket kellene helyükre tenni.
Németh Péter hangsúlyozta: az olyan nagy varázsszavak, mint a kompetencia, a tanteremben semmit sem számítanak. A pedagógus-gyerek viszonyt pedig nem lehet beszabályozni. Arról, hogy az órán hogyan dolgoztam, akkor kapok igazi visszajelzést, ha a diák évekkel később megismer, odajön hozzám, és megköszöni a munkámat – mutatott rá. Sokszor a technikai színvonal növelésénél többet érne, ha a szuperkütyük árát inkább a pedagógusok kapnák meg.
Valós és égető probléma azt is, hogy a tanárok kezéből minden lehetséges fegyelmezési eszközt kivettek. Ijesztő méreteket ölt továbbá a már egész kicsi korban komoly pszichológiai – esetenként pszichiátriai – problémákkal küzdő gyerekek aránya is. Az integráció zászlaja alatt a harmincfős osztályba betett sajátos nevelési igényű gyerekeknek sincs – speciális szakember segítsége nélkül – esélyük. Mégis az integráció a járható út – véli a szakember –, igaz ennek komoly anyagi vonzata van.
A kisiskolás kori problémákon továbblépve a fórum résztvevői abban is egyet értettek, hogy a középiskolai oktatásban is hiányzik néhány alapfeltétel. Ugyanaz a jegy egészen más szintű tudást jelenthet két különböző gimnáziumban. Sajnos az a tapasztalat, hogy a legtöbb középiskola nem készít fel az emeltszintű érettségire, a diáknak akkor van esélye az eredményességre, ha különórákat vesz. Így máris romlanak azoknak a gyerekeknek az esélyei, akiknek szülei nem bírják anyagilag a magánórákat.
Németh Péter
Németh Péter szerint az, hogy minél több gyerek érettségizzen le, csak politikai cél lehet, kizárólag statisztikát javítani márpedig felesleges. Véleménye szerint a tankötelesség 18 évre történő feltornázásával a vezetés igazi célja a fiatalkorú munkanélküliek arányának csökkentése volt.
Hozzászólásaikban a jelen lévő pedagógusok – közöttük Némethné Károlyi Jolán (FIDESZ) önkormányzati képviselő – olyan problémákat fejtettek ki, mint a követelményszintek között tátongó szakadékok az általános, a közép- és felsőoktatás között. Többen egyetértettek abban, hogy a gyerekek egy része azért nem boldogul, mert az olyan alapok hiányoznak a tudásukból, mint a megfelelő szintű írás és olvasás. A tanárok szerint szintén sürgető megoldásra váró gondot jelent a tankönyvek újrahasznosíthatósága. Többen emelték fel szavukat a tankönyvkiadók trükközései ellen. Érdemében nem változtatnak a könyveken, mégis újként kínálva évről évre megvetetik a diákokkal.
A vitába városunk óvónői is bekapcsolódtak, jelezve, hogy az iskolák által említett problémák nagy része, mint pl. a szülőkkel való együttműködési nehézségek – már az óvodákban is megjelennek. Ráadásul az óvodáknak azért is nehezebb a helyzetük, mert sokan nem tekintik azokat az oktatási rendszer alapintézményeinek.
