Heti Ügy-kontroll sorozatunkban a Való Világ rajongói és ellenzői között kalandozunk. Alábbi interjúnkban Tóth Loon, a Veszprémi Petőfi Színház színművésze fejti ki véleményét a műsorról.
– Mit jelent neked a Való Világ?
– Az a Való Világ, hogy lassan, de biztosan butul a nemzet. Pontosabban: nem is lassan. Az a sok hülyeség, felszínesség, talmi csillogás, ami televízión keresztül ér el leginkább bennünket, megteszi hatását. Amerikanizálódunk. Sajnos nem gazdaságilag, csak szellemileg. Kezdünk hasonlítani azokra a túlsúlyos buta amerikaiakra, akiknek Bukarest Magyarország fővárosa, ami valahol Ázsiában van. Az a pár intelligensebb fiatal meg a nevetséges honi bérek láttán, mint akinek nyúl van a felmenői között, úgy menekül külföldre. Az a magyar valóság, hogy ha nem teszünk valamit ez ellen, nagyon szomorú idők jönnek.
– Miért nem nézed a műsort?
– Lehet, mert nem érdekel? Minden ember hajlamos a kukkolásra (lásd Zsuzsanna és a vének történetét), kortól és nemtől függetlenül. Ez a műsor erre épül, és valószínűleg ez is a sikerének a fő oka. Csakhogy ez egy átverés: gondosan kiválogatott szereplők előre megírt, leforgatott, megrendezett, megvágott jeleneteit kukkolja az ország. De az nem kukkolás, ha a kukkolt tudja, hogy őt kukkolják… Ha valakit meglesünk, az nekünk izgalmas lehet. Ha valaki elhiteti velünk, hogy ő nem tudja, hogy valaki kukkolja, mit csinál, akkor a kukkolót verték át. A mai néző hajlamos elhinni, hogy amit a tévében lát, az valóság. De mit várunk el egy olyan országtól, ahol gyűjtést szerveztek Isaura felszabadításáért…
– Hogyan fogalmaznád meg a celeb definícióját?
– A celeb az olyasmi Magyarországon, mint a sztár: igazi nincs is (maximum annyi, ahányat az ujjainkon meg tudunk számolni). Nálunk csak a műceleb honos (celebicus talmicus hungaricus). A nyugati világban a celebeket maguk az emberek „szülik” (sok száz millióan): filmszínészekről, énekesekről, sportolókról és egyéb hírességekről szeretnének többet tudni, és ezt az igényt elégíti ki a bulvársajtó. Nálunk a bulvársajtó és a kereskedelmi tévék gyártják a celebeket (nem többen, mint párszázan), hogy ezen celebek jelenlétével úgymond emeljék a műsoruk „színvonalát”. Tehát a magyar műceleb abból él jobban, mint az őt ünneplő közember, hogy ő is egy hétköznapi senki, csak jobban.
– Valahol a Való Világ is egy színház. Mi a véleményed arról, hogy a társadalom elég széles spektruma (fiatalok, idősebbek) nézi a Való Világot, miközben sajnos egyre kevesebb ember jár színházba?
– Ha úgy vesszük: a VV nem más, mint improvizációk egy témára. Elég fantáziátlan improvizációk (összehasonlításként lásd a Beugró című műsort, ami több témára improvizál). Az, hogy az emberek ezt nézik, elszomorít. Ez azoknak a felelőssége, akik a kereskedelmi tévék élén butítják a nemzetet nem kevés pénzért. (Biztos vagyok benne, hogy a szóban forgó urak gyermekei nem nézik ezeket a szenny-adásokat, hanem drága magániskolákban készülnek, hogy vezetőink lehessenek.) Akinek nincs pénze, nem mehet színházba. Nézzünk szembe a ténnyel: egy négytagú család színházi látogatása nem kevés pénzbe kerül. Az állam egyre inkább kivonul a színházak finanszírozásából. Így a színházak egyre inkább arra kényszerülnek, hogy bevételeik növelése céljából olyan darabokat mutassanak be, amelyek nagyobb (és biztos) közönségsikert arathatnak. Tehát az erózió már a színházban is ott van. Felelős állam nem engedhetné, hogy a színház – mint a szabad gondolkozásra nevelés legfontosabb eszköze – a szórakozás utáni vágy kielégítésének intézményévé degradálódjon. A televízió sajnos – és hiába pisil széllel szembe a Spektrum, a National Geographic vagy a Mindentudás Egyeteme – már végérvényesen a szórakozásé lett.
– Ha felkérnének, és szabad kezet kapnál, milyen Való Világ műsort szerkesztenél, rendeznél?
– Az első válaszom: semmilyet. A második válaszom: van az a pénz…, olyat, amilyet mondanak… A VV egy licensz-műsor, az olyan KELL, hogy legyen, amilyen. A reality show-k alja. A nézettségi verseny szörnyszülöttje. Ahol a csirkeszaros lábujjú is híres lehet, még danolnia sem kell hozzá, elég, ha összefekszik valakivel a „rejtett” kamerák előtt. A műsor beszippant, mint ismeretlent, majd kiköp, mint „sztárt”. Aki majd pár év múlva – amolyan BBÉviként – fog öngyilkos lenni, mert már nem „szeretik” a nézők (meg elfogyott a pénz).
