A múlt keddi írásomban jeleztem, hogy egy budapesti gerincspecialistának köszönhetően javult a hátfájdalmam. Mint utóbb kiderült, ez csak egy gyors segítség volt, másnapra ugyanúgy előjött a fájdalom. A mai napon a fővárosba utaztam vizsgálatra, amely kialakuló porckorongsérv gyanúját állapította meg. Két hét teljes pihenő vár rám. Ez idő alatt dől el, hogy folytathatom-e a munkát, vagy komolyabb a baj. Így most nem tarthatok a válogatottal, sőt, lehet, hogy a Szeged elleni meccset is ki kell hagynom. Felkérést kaptam a Magyar Televíziótól, így holnap szakkommentátorként a stúdióból fogok szurkolni a társaknak.
Egész héten teljes erőbedobással készültünk a Montpellier ellen. Mindenki tudta, hogyha elsőként jutunk tovább, könnyebb ellenfelet kapunk, másodikként viszont nagyon erős együttesekkel kerülhetünk szembe. Ennek szellemében készültünk, igaz, személy szerint én a hátfájásom miatt a heti első könnyített edzésemet Franciaországban végeztem el a meccs előtti napon.
Ami a mérkőzést illeti, az első félidőben jól védekeztünk, támadásban is voltak jó periódusaink, Stochl azonban szenzációsan védett, s egyszerűen nem találtuk az ellenszerét. Kilőttük a sarkokat, de azokat is megfogta. A védekezésünk egész jól összeállt, viszont ahogy Laluska Balázs kiesett a második játékrészben, „zavar” keltezett a hátsó alakzatban, s nem igazán találtuk meg egymást. A legfőbb hiba pedig az a négy-öt indításgól volt, amelyek elkerülhetőek lettek volna. Az ellenfél kezébe tettük a játékszert, akik leindítottak minket, s pillanatok alatt közé tettek hat-hét gólt. Onnantól már csak tartani kellett a Montpellier-nek az előnyt, amit ki is használt. Még úgy is, hogy a Karabaticot tudták pihentetni, akinek a játéka nagyban befolyásolta az ellenfél produkcióját. Amint pályára lépett, rögtön „összehúzott" két-három embert. Ha nem léptünk ki rá, belőtte, ha kiléptünk , továbbtette a labdát, s ziccerbe hozta a társát. Ezzel vertek meg minket, s ezzel verik meg a világot, hogyha a francia válogatottra gondolunk. Rossz napot fogtunk ki, de nincs semmi veszve.
Tegnap este kisorsolták a nyolcaddöntők párosítását. Nos, belehúztunk. A csoport harmadikok legnehezebb tagját, a Barcelonát kaptuk, amely óriási hagyományokkal rendelkező nagyon jó csapat, azonban a Veszprémet sem kell leírni. Tavaly kiejtettek bennünket, éppen ezért fel kell szívni magunkat, s most nekünk kell továbbjutni. Be kell bizonyítani, hogy nem mindig ők nyerik ellenünk a párharcot. Tavaly ők jutottuk tovább, idén tegyük ezt meg mi! Ez persze nem lesz könnyű, hiszen a Barca világklasszisokból áll. Tavaly BL-döntőt játszott, idén húszból húsz meccset nyertek a bajnokságban, ahol az élen állnak, négy ponttal megelőzve a Ciudad Realt. A Bajnokok Ligájában azonban voltak botlásaik, s több pontot is vesztettek. Ezeket a hibákat kell megtalálnunk és kielemeznünk. A Veszprémnek van esélye a továbbjutásra. Győzzön a jobbik a két mérkőzés alapján! Mondanom sem kell, hogy mindenáron védeni szeretnék ellenük.
Fazekas Nándor