A múlt hét elejéhez képest valamivel jobban vagyok. A veszprémi kórházba és a fővárosba is feljárok gyógytornára, itthon pedig óránként kell végeznem különböző gyakorlatokat. A gerincemnél kialakult kitüremkedést ugyanis csak így lehet visszahúzni, amely nagyon lassú és aprólékos feladat, s egyelőre nem lehet pontosan megmondani, hogy mennyi ideig fog tartani a felépülésem. Amint visszahúzódik a kitüremkedés, s nem nyomja az ideget, máris nem fog fájni, s el tudom kezdeni az edzéseket.
A mai napon voltam Pesten, ahol azt javasolták, hogy nagyon lassan kezdjek el kocogni. Egyelőre nem ígérték meg százszázalékosan, de azt mondták, hogy jövő vasárnap Barcelonában valószínűleg még nem is, de két hét múlva a visszavágón már pályára tudok lépni. Mindent megteszek, hogy a kinti meccsen is játsszak, de természetesen az egészségem az első. Kockáztatni ugyanis nem szabad, hiszen ha előbb kezdem el a munkát, akkor ez a kitüremkedés kiszakadhat, s akkor már sérvről beszélünk. Ezt mindenféleképpen szeretnék elkerülni, ezért minden utasítást betartok, hogy minél hamarabb felépüljek.
Szombaton Magyarország két legjobb csapat találkozik az arénában. A Veszprém–Szeged mérkőzés mindig rangadó. Biztos vagyok benne, hogy most is sokan kilátogatnak és remek meccset fogunk vívni. Ha már idegenben is sikerült megverni ezt az erős Picket, akkor hazai pályán is „illendő” a győzelem, de ez nem lesz könnyű feladat. A fiatal szegedi alakulat edzésről edzésre, mérkőzésről mérkőzésre jobban összeérik, amit jól mutat az is, hogy a BL-csoportjukban a 3. helyen jutottak tovább. Sajnos a szerdai bajnokihoz hasonlóan ezúttal is csak a lelátóról tudom buzdítani a társakat a családom társaságában.