A rügyfakadás előtt, vagy a rügyfakadás idején kijuttatott lemosó permet célja a vesszőkön, kéregrepedésekben, valamint a rügyek felületén, rügypikkelyek alatt telelő kórokozók, kártevők gyérítése. Attól függően kell megválasztani a lemosó szert, hogy az elmúlt évben mely kártevők és kórokozók szaporodtak el a növényeinken.
Ha a lisztharmat vagy az atkák nagy gyakorisággal jelentek meg, akkor a kén nem elhagyható. Ha egyéb gombabetegségek, vagy baktériumos fertőzések fordultak elő, akkor a réz a hatékony. Abban az esetben, ha pajzstetvek, vértetvek, levéltetvek, levélbolhák nagy számban károsították növényeinket, akkor az olajos készítmény nem nélkülözhető. A lemosó készítmények hatóanyagai lehetnek: rézoxiklorid, rézhidroxid, rézszulfát, poliszulfidkén, valamint paraffinolaj, napraforgóolaj.
Az őszibarack egyik legkártékonyabb kórokozója a tafrina, amely a szilvát és a mandulát is fertőzheti. Ez a gomba az ágakon telel át, és viszonylag korán támadja meg a rügyekből fejlődésnek induló levélkezdeményeket. A korai károsítása már alacsony hőmérsékleten, csapadékos, párás időjárásban bekövetkezik. A gomba hőoptimuma 4–14 C˚. A rügyekből kifejlődő levelek a fertőzés hatására ráncosak, fodrosodók, törékenyek lesznek és foltokban színeződnek. A hajtások megvastagodhatnak, deformálódhatnak. Ha a lemosó kezelést vagy a rügypattanás utáni megelőző permetezést elmulasztjuk, akkor hűvös, csapadékos időjárásban erős fertőzésre számíthatunk, amely lombvesztéssel és termésveszteséggel járhat. Lemosó szerként a réztartalmú készítményeket válasszuk a tafrina ellen, rügypattanás előtt. Rügypattanás után a zöld részek rézérzékenysége miatt már ne használjunk rezet tartalmazó hatóanyagokat! Az időjárástól függően szükséges lehet bimbós állapotban, virágzás végén, majd terméskötődéskor is védekezésre. A fakadás után javasolható kontakt és felszívódó növényvédő szer hatóanyagok: klórtalonil, ditianon, dodin, tebukonazol, difenokonazol.
Kora tavasszal a meggy és kajszi gyümölcsfák védelmének fontos része a monilíniás virág- és hajtáselhalás elleni védekezés. Csapadékos időjárás esetén fertőzi a virágokat, onnan a vesszőbe, majd az ágakba is behatol. A fertőzést követően a virágok barnulnak, a fertőzött hajtáson a levelek fonnyadnak, a hajtások csúcsa a levelekkel együtt elbarnul, elszárad és mézgacseppek is megjelennek. A fertőzött ágakon rákos sebek jelennek meg, melyeknél mézgafolyás is észlelhető. Ha ez a rákos seb körülöleli az ágat, akkor a fölötte lévő rész elszárad. A kórokozó jelentős fertőzési forrásai a gyümölcsmúmiák és az ágakon lévő rákos sebek.
Metszéskor a rákos sebeket mutató ágrészeket az egészséges részig vissza kell metszeni, a fán maradt gyümölcsmúmiákat meg kell semmisíteni. A vegyszeres védekezés alapvetően fontos része a nyugalmi állapotban, rügypattanás előtt végzett lemosó permetezés rézoxiklorid, rézhidroxid, rézszulfát hatóanyagú készítményekkel. Ezt követően virágzáskor fehérbimbós állapotban kezdjük meg a védekezést, fővirágzásban ismételjük meg a kezelést és hűvös, esős időjárás esetén, amikor a virágzás elhúzódik, a virágzás végén (70–80 %-os elvirágzáskor) iktassunk be még egy védekezést.
A virágzásban használható, méhekre nem veszélyes felszívódó növényvédő szer hatóanyagok: ciprodinil, tebukonazol, miklobutanil, penkonazol, boszkalid.
