A Veszprém-Cserháti Társaskör Kulturális Egyesület szerda délutáni előadásra invitálta a válaszkeresőket.
Miért van az, hogy azok a mondatok, amelyekkel kapcsolatban megfogadtam, hogy én soha nem vágom a gyerekem fejéhez, szinte az anyám/apám hangján esnek ki a számon? Avagy hol végződik a minta szerinti viselkedés, és hol kezdődik a személyes? Le lehet-e vetkőzni ezeket a rossz beidegződéseket, s ha igen, milyen áron? Ezen kérdések mentén indultunk Reszegi Gabriella szociálpedagógus kezét fogva a családfagyógyítás útján, melyen mindenkinek magának kell végigmennie.
Reszegi Gabriella
Mivé tesz a család, ahová születtünk, és hogyan követjük a hozott mintákat a magunk által alapított (továbbtanulásra bevonzott) családban – amíg fel nem ismerjük az inkarnáló törvényszerűségeket? Meglátni és elfogadni egyet jelent a gyógyulással. Hiszen ahogy az ősök mintáit felismerve döntünk a követésről vagy a változtatás mellett, őket gyógyítjuk, az utódoknak pedig jó eséllyel már a minta-gyógyult önmagunkat adjuk… önhazugságok nélkül…
Az asszonyoknak nagy a köténye, mindent eltakar – mondták a régiek. Ennek valóban így kell lennie? Vagy őszinte beszélgetésekkel, érzéseink kimutatásával gyógyíthatjuk magunkat és egymást?
Nehéz úgy kötni, hogy közben magunk rajzoljuk a szabásmintát, s ezért legalább egyszer az életben mindenki elsóhajtja magát, hogy: ó, ha ilyen ésszel, akkor… Ám ezeknek a mondatoknak nem sok értelme van. Tudomásul kell vennünk, hogy ott, akkor arra voltunk képesek. De tanulni mindenből lehet. Tudatossággal és kemény következetességgel a szüleinktől, nagyszüleinktől látott negatív mintákat is ki tudjuk javítani magunkban, hogy gyermekeinket ezáltal könnyebb élethez segítsük. Kell még hozzá a változásba vetett hit, és egy nagy adag bátorság is.
Azt is szem előtt kell tartani – vallja a szociálpedagógus –, hogy a mi álmainkat nem a gyerekünknek kell megvalósítaniuk, hanem saját magunknak. Akár a nyugdíjas éveink alatt is! Mert egyedül mi vagyunk felelősek azért, hogy hogyan érezzük magunkat a bőrünkben – az alatt a röpke idő alatt, amit ezen a világon töltünk.
