Ha valaki betér a Jókai utcán az egykori várbörtön alatt megnyílt üzletbe, azonnal otthon érzi magát. Kedves, családias hangulat fogadja. Hívogatja a fotel, a kanapé. Valahogy nem akaródzik továbbmenni, valahogy itt megáll az idő. Ez még azokra is hatással van, akik nem akarnak gyerekruhát venni. Pedig jelenleg ez a bolt fő profilja. De a bolt több ennél: egy kicsit antikvitás, hiszen gyönyörű régi bútorok fogadnak. Egy kicsit szalon, hiszen lehet itt csevegni, gondolatot és eszmét váltani. Egy kicsit otthon, hiszen a hangulatos, családi hangulat ezt sugallja.
Mint ha a múlt században vagy egy nyugat-európai település óvárosában járnánk. Nyugalom, mosoly, báj, kikapcsolódás. Egyfajta szellemi wellness. Gondolkodtam, mi lehet a hely titka. Rájöttem, a titok nem más, mint a tulajdonos: Pápai Mónika. Az ő személyisége mozgatja a boltot. Vele beszélgettünk előzményekről, lehetőségekről, tervekről.
Indíttatás
„Érettségi után az Iparművészeti Főiskolára szerettem volna menni, és elhatároztam, várok még egy évet a felvételiig, hogy előtte dolgozzak. Ám az élet közbeszólt, mert megismerkedtem a férjemmel, és onnantól már eszembe se jutott, hogy ne itt kezdjük az életünket. Az érdeklődésemet azért nem adtam fel, mindenképpen szerettem volna valami ezzel kapcsolatosat tanulni. Veszprémben az akkor még működő Közművelődési Intézet indított egy képzést, így lettem népi bőrtárgykészítő és oktató. Innen van a kézművesség iránti elkötelezettségem, érdeklődésem. A családban mindig voltak régi bútorok, melyek mindig is érdekeltek engem, szerettem őket. Ehhez jött a kislányom. Ezek az erők határozták meg az érdeklődésemet, illetve alakították ki a bolt profilját.”
Miért éppen bababolt?
„Az eredeti ötlet egy régiségbolt volt, de látván a veszprémi antikosok helyzetét, úgy gondoltam, túl nagy kockázat lenne, mert maga a bútorok beszerzése, restaurálása igen költséges. Azt vettem észre, hogy az emberek a szép régi bútorokat még mindig használt tárgyaknak tekintik, és inkább újat vesznek. Így elvetettem ezt az ötletemet, viszont úgy gondoltam, hogy antik bútoraimnak hasznát vehetem, ha kitalálom, mit fogok majd tartani bennük.”
„Adott a festői környezet: műemléki környezet a várral, a régi házak, a bolt épülete az 1900-as évek elején épült, és ide kellett valamit kitalálni, a bútorok kéznél voltak, már csak azt kellett kitalálni, hogy mit lehet ezekbe beletenni. A kérdésre akkor érkezett meg a válasz, amikor a kislányom megszületett. Sok helyre jártunk, mert a városban nem volt túl nagy a gyerekruha választék. Saját magam felkutattam azokat a márkákat, amelyek illettek hozzá. Mindenki mondta, milyen gyönyörűek, érdeklődtek, hol vettem a ruháit, és ekkor állt össze a kép, mit is tegyek a szép, régi szekrényekbe A ruhák többsége Noa Noa, Lysgaard, dán márkák, Zara, Next ezek outlet, vagyis utolsó darab ruhák, melyeket az eredeti ár feléért vagy még kevesebbért tudom én magam is eladni. Igyekszem arra is figyelni, hogy minden kisgyermeknek találjanak itt ruhát. Nagyon különlegesek, elegánsak, de fontos, hogy utcán, hétköznap hordhatóak legyenek, viszont találhatók kifejezetten alkalmiak is. Minden márkának más a sajátossága: van, amelyik magas, vékony kislánynak jó, van, és akad olyan, amelyik erősebb testalkaton is szépen mutat.”
Egyéb ötletek, lehetőségek
„A ruhákon kívül – főként megrendelésre – saját készítésű bőrműves termékeket is szeretnék forgalmazni – olyan színű bőrből, olyan mintával, olyan formában, amit a vásárló igénye megkíván. Nem szeretném, ha ugyanaz a táska jönne szembe az utcán. Régi nagy vágyam, hogy régi igazi, háton hordós iskolatáskát készítsek. Minden kézműves darab zsűrizett.”
„A táskák készítéséhez az alapanyagot Simontornyáról szerzem be, marhabőrrel dolgozom, különböző színekkel – érdekesség, hogy a színeket nem a festés, hanem a színezés adja. Ezáltal sokkal szebb lesz maga a táska, mert megmarad a bőr eredeti mintázata, erezete. Varrószéken – csikón – varrok. Maga a munka úgy kezdődik, hogy egy kis satuba befogom a bőrt, befűzök egy nagyon vastag cérnát, és szíjgyártó varrással, ahogy a lószerszámokat is, két tűvel, két irányból megvarrom a táskát. Életem végéig tartó garanciát vállalok minden egyes termékemre. Ha maga a táska elkészült, különböző mintával díszítem, domborítással vagy rátéttel. A minták kiválasztásánál fontos, hogy eredeti népi motívumok legyenek, mert akkor tudom zsűriztetni. Úgy tűnik, kislányom örökölte a kézügyességemet: gyakran van itt velem a boltban, és ilyenkor elhozza egy-egy plüssállatkáját, és azt lemásolja.”
