Valamire készülnek. Igen. Ez teljesen világos. Sőt, bárkivel találkozunk, elhangzik egy bizonyos mondat, ami után minden szem rám mered, majd általában mély levegővétel és furcsa arckifejezések következnek… Olyan csodálkozásos félék. Ekkor mindig zavarban vagyok, mert én nem csináltam semmi rosszat! Majd emlegetnek valami nagy bulit, amiről én ugyan nem tudom, hogy micsoda, de azt vágom, hogy mindenki örül neki, ezért akkor csak jó lehet. Bár érzek némi feszültséget is a légkörben. Anya például múlt héten egy egész délutánon át a kockamasinába bámult, és az én fotómat tologatta benne valami színes izén, amire az volt írva, hogy meghívó. Jeleztem is neki, hogy akár velem is foglalkozhatna, erre viszont azt mondta, hogy miattam csinálja. Ki érti ezt?! Tegnap is jóval később értek haza apával, és annyi szatyrot hordtak be a lakásba, amennyit még nem láttam. Ezen a ponton veszítettem el a fonalat. Anya két napja itthon van, de ahelyett, hogy velem foglalkozna, meg sem áll. Most éppen takarít. Legalábbis azt mondja, de csak az ablakot maszatolja, amit bezzeg nekem nem szabad, meg a bútorokat simogatja egy kis takaróval, és mindent pakol össze-vissza, hogy arról a rémes hangú csőnyakú sárkányról ne is beszéljek! Nem értem, miért nem tud nyugton ülni és tévézni, mint a papa, meg az apa! Néha felkap, és megdögönyöz, máris letesz, és megy vissza a konyhába. Ott én is nagyon szeretek mászkálni - kiváltképp azért, mert nem szabad -, ám most be sem férnék, mert tele van mindenfélével…
Ma reggel, amikor felébredtem, apa és anya együtt jöttek be hozzám, sejtelmesen mosolyogva, és valami nagy napot emlegettek. Megölelgettek, megpuszilgattak, de aztán kezdődött a napi rutin. Peluscsere akrobatamutatványokkal, reggeli, aztán anya beásta magát a konyhába, és ki sem dugta az orrát.
Délután Csilla néni érkezett a legkorábban. Mivel ő nagyon ügyes, anya őt is befogta díszíteni. A papáék lufit fújtak, Csilla pedig széppé varázsolta a nappalit. Nemsokkal később mama is befutott. ?t is rá akarta anya venni valami hasonlóra, de ő kijelentette, hogy unokázni jött! Hellyesss! Végre velem is törődik valakíííí! Megmosdatott, szépen felöltöztetett a kék bársony ruhácskámba, amit anya direkt erre az alkalomra vett. Apropó, tudtátok, hogy 19-es lakkcipőt nem lehet kapni sehol? Hallatlan. Nos, amire a frizurám is elkészült, addigra anya is kiesett a konyhából. Gyorsan összedobta a svédasztalt, kiszórta a poharakat, a kistányérokat a szekrényből - meg amit az evőeszközök közül megtalált -, és ezzel nagyjából minden készen állt. Némi hiányosságoktól eltekintve, mint a vasalatlan abrosz, a szekrényben felejtett ünnepi pohárkészlet, no, meg ő maga.... Szegény.. Azt hitte, hogy most ő is szépen és csinosan fog ünnepelni, nem úgy, mint tavaj, mikoris míg ő kimerülten és csapzottan feküdt a kórházban, a többiek otthon vígaskodtak.
Ebben a pillanatban befutottak a vendégek. Lett is nagy fennforgás pillanatok alatt!!! Hirtelen azt sem tudtam, hová legyek! Nem értettem, miért vannak ennyien, s bár hozzá vagyok szoktatva az emberekhez, hát, bizony elpityeredtem...
Anya besurrant a fürdőszobába – kapott 10 percet magára -, én pedig kézről-kézre, ölből ölbe jártam, azt sem tudtam, hol vagyok, annyira elszédültem!!!Lassan megnyugodtam, és összebarátkoztam mindenkivel. Kiváltképp Éva nénivel, aki megetetett a saját készítésű, nekem való kuglófjával!! Naggyon ízlett! Aztán egyszer csak hirtelen csend lett... Csippant az óra, és anya egyből az ölébe kapott! Alaposan megszeretgetett, majd apával együtt eltűntek. Amikor előkerültek, egy kerek, díszes valami volt náluk, aminek a közepén egy fényes rúd világított! Azt persze rögtön meg is akartam fogni, de a kutya vigye el, ezt sem engedték!!! Pedig ez állítólag az én napom, és valami nagy nap, mégsem engednek semmit!!!! Hát akkor miért legyek jókedvű!!!
Nna. Szóval a fényes valamit egyből lekapták róla, és akkor vettem észre, hogy gyönyörűséges érdekességek is vannak ám a tortámon!! Egy mosolygós zümizümi, egy nyújtózkodó cica, és egy duci kisegér!! Először a zümizümit kóstoltam marokra, utána következett a cica! A kisegeret anya megmentette, hogy emlék is maradjon.
Aztán az egész tortát felszeleteltük, és még én is ehettem belőle! Az mindentösszekenős, maszatosanfotózkodós jelenet ugyan elmaradt, de különben sem ízlett annyira.
Ezután leültettek a szőnyegre, és egy csomó mindent raktak elém! A tesóktól kaptam egy macit, akinek csuklyás felsője van. Igazi klasszikus régi maci forma. A mamától pedig egy akkora macit kaptam, hogy nyújtózkodva alhatok az ölében!!! És bocsa is van! A keresztanyuéktól egy babakocsit, amiben elvihetem a Bercimet sétálni, de én azóta rájöttem, hogy fejtetőre állítani, és a kerekeit kézzel forgatni sokkal jobb móka! A keresztapa pedig tudjátok, mit hozott nekem? Egy csinos, szürke-rózsaszín kis rucit!
Amikor aztán minden protokolláris formátlanságon túlestünk, még egy kis dögönyözés, szeretgetés és játék következett, majd elszállingóztak a vendégek. Csak anya és apa maradt velem, nekik igazából ekkor kezdődött az ünneplés...
Juliska
