Majd’ két hete már, hogy írtam a kedves olvasóimnak, így most több mindenről is be tudok számolni.
A Magyar Kupa küzdelmei a várakozásoknak megfelelően zajlottak, bár azzal tisztában voltunk, hogy az ellenfelek arra apellálnak, hogy egy mérkőzésen megszorítsanak, vagy netalántán megtréfáljanak bennünket. A Tatabánya ellen jó mérkőzést játszottunk az elődöntőben, ahol elég szoros volt a küzdelem. Ellenfelünk megmutatta, hogy nem hiába játszott velünk szoros mérkőzést előtte az arénában, s hogy képes méltó ellenfele lenni a Veszprémnek. Igaz ez akkor is, hogy ha a végén magabiztosan nyertünk.
Aznap este fent maradtunk Budapesten, s egy remek csapatépítő program keretében közösen megnéztük az el clásicot egy bárban. Két táborra, Barcelona és Madrid szurkolókra alakultunk. Remekül szórakoztunk, „repkedtek”a poénok, kiváló kikapcsolódás volt a meccs.
Másnap a döntő várt ránk a PLER ellen. Nem szerettük volna, hogy bármiféle meglepetés szülessen, ezért százszázalékos koncentrációval kezdtünk ellenük. A fővárosiak csak az elején tudtak némi ellenállást mutatni, de aztán kijött a két csapat közötti különbség, amelynek köszönhetően megszereztük a Veszprém 20. kupagyőzelmét. Azt gondolom, hogy hatalmas dolog, hogy egy klub húsz alkalommal emelheti magasba a kupát.
Ezt követően nem volt lehetőségünk sokat pihenni, hiszen a Tatabánya ellen következett a bajnoki rájátszás elődöntője, amely párharcot szerettük volna két meccs alatt letudni, hiszen a Mester már előre jelezte, hogy ez esetben hosszabb pihenőt kapunk. A hazai meccset ennek szellemében játszottunk le, hiszen 16 gólos sikert arattunk, s mindenki bizonyítani tudott. A csapatunk megmutatta, hogy hogyan teljesít, hogyha igazán összeszedi magát.
Az idegenbeli visszavágó azonban hagy némi kívánnivalót maga után. Az elődöntő második felvonásán talán már a beígért háromnapos pihenőre gondolt a társaság, ami rá is nyomta bélyegét a játékunkra. A második félidő közepén is a Tatabánya vezetett, s csak a rutinunknak és a hosszú kispadnak köszönhetően tudtunk nyerni. Minden tudásra szükségünk volt az utolsó tíz-tizenöt percben, hogy ne valljunk kudarcot. Kevés gól esett, s nagyon keservesen tudtuk csak nyerni.
Jót tett nekünk a hosszabb pihenő, hiszen nagyon hosszú volt a március és az árpilis. Így hosszú idő után ismét meg tudtam látogatni édesanyámat és a testvéreméket Kecskeméten. Jól érezte magát a családom, hiszen a nagyi ezúttal is a mi szánk íze szerint főzött, sütött.
De most, hogy visszatértünk, gőzerővel és kemény munkával készülünk a döntőre, ahol a szegediek várnak ránk. Ők szintén két meccsen biztosították be a döntőbe jutásukat a Fradi ellen. A Tisza-partiak idén már a BL-ben is bizonyították, hogy képesek legyőzni egy erős ellenfelet, akár idegenben. Ezért mostantól minden idegszálunkkal a keddi és a vasárnapi meccsre koncentrálunk, hiszen meg kell védenünk a bajnoki címünket.
Fazekas Nándor
