Az anyák megünneplésének története az ókori Görögországba nyúlik vissza. Akkoriban tavaszi ünnepségeket tartottak Rheának, az istenek anyjának, és vele együtt az édesanyák tiszteletére. Angliában az 1600-as években az ünnep keresztény vallási színezetet is kapott. Akkoriban a húsvétot követő negyedik vasárnapon, az anyák vasárnapján tartották az édesanyák ünnepét. Az Egyesült Államokban először 1872-ben ünnepelték meg Bostonban az anyák napját, Julia Ward Howe segítségével.
1907-ben a philadelphiai Anna M. Jarvis próbálta az anyák napját nemzeti ünneppé nyilváníttatni. Az ünnepet május második vasárnapjára tűzte ki, elhunyt édesanyja emlékére. Rengeteg időt és energiát szánt arra, hogy az ünnepet előbb állami, majd nemzetközi ismertségűvé tegye. Jarvis a célját 1914-ben érte el, amikor Woodrow Wilson amerikai elnök a napot hivatalos ünneppé nyilvánította.
Az ünnepet hamarosan „felkarolták” a virágkereskedők, az üdvözlőlap-gyártók, a cukorka- és ajándék-kereskedők, akik Európában is propagálni kezdték az Amerikában elterjedt ünnepet, amelynek hatására az gyorsan népszerűvé vált kontinensünkön is. Az eredeti elképzeléshez képest – az élő és elhunyt anyák tisztelete – az ünnep eltolódott az ajándékozás irányába.
Magyarországon 1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta az első ünnepet, a májusi Mária-tisztelet hagyományaival összekapcsolva. 1928-ban már miniszteri rendelet sorolta a hivatalos iskolai ünnepélyek közé az anyák napját.
Az értelmező szótár szerint az „anya” egy olyan nőnemű lény, akinek saját gyermeke van. Ezt azzal indokolják, hogy minden nő célja, hogy gyereket szüljön. A szótár megkülönbözteti a „nevelőanya” kifejezést, mivel ő olyan anya, aki nem biztos, hogy vér szerinti gyerekét neveli. Ami igazán érdekes, hogy a szótárban szerepel az „anyához” kötve az „anyaállat” kifejezés is, mely az emlősök egyik szülőegyedére utal.
Kinek mit jelent tulajdonképpen az anya? Egy ismeretlen szerző ezt írja: „Anya az, aki szeret és támogat, miközben te az álmaidat kergeted.”
„Az anya nemcsak egy gyermeknek ad életet, hanem a szeretetnek és az örömnek, amit valaha magának remélt.”
S lássunk egy gyerek véleményt: „Szerintem az apuka az úr a családban, mert ő a leghangosabb, ő tud a legjobban kiabálni. Az anyuka a helyettese.”
Egy biztos, anya csak egy van!
