Évente több százezer munkahelyi baleset történik fáradtság vagy elalvás miatt. Kisérlettel bizonyították: ilyenkor azért hibázunk, mert agyunk egy része már alszik. Az alváshiány következményei katasztrofálisak lehetnek. A felhalmozódó hiány alvászavarhoz vezethet, amit már nem lehet egy kiadós alvással egyszerűen törleszteni, előfordulhat, hogy orvosi segítséget kell igénybe venni a megoldásához.
Ha valaki már napok, hetek óta nem tudja rendesen kipihenni magát, ha krónikus alvászavarban szenved, az immunrendszere legyengül, fogékonyabbá válik a fertőzésekre, betegségekre. A kórokozók mellett a stresszkeltő faktorokra is érzékenyebben reagál. A stresszre adott fokozott válaszreakció megviseli a szivet, ami ritmuszavarban és anginás panaszokban nyilvánul meg. A szív mellett a test teljes érrendszerét megviseli a fáradtság miatti stressz, aminek egyenes következménye a magas vérnyomás betegség. A fokozott ingerlékenység, irritábilitás az emésztőrendszert sem kíméli. Rossz alvóknál nem ritka a gyomorfekély kialakulása.
Kísérletekkel kimutatták, hogy kialvatlanság esetén az ember teljesítőképessége olyan, mint amikor véralkoholszintje meghaladja a 0,05 százalékot. Akik nem alszanak eleget, úgy végzik teendőiket, mintha több alkoholt fogyasztottak volna a kelleténél. Az illető mindennek gyakran nincs tudatában, holott bizonyított, hogy a folyamatos alváshiány hatására alig néhány nap alatt rohamos mértékben romlásnak indul a teljesítőképesség.
A fáradt agy bizonyos részei alvó állapotba kerülhetnek a másodperc töredékére, miközben a teljes szerv folyamatosan ébren van. A brit Nature tudományos magazin legfrissebb számában közzétett tanulmány szerzői úgy vélik, hogy a felfedezésnek messzire ható következményei lehetnek, különösen azok számára, akik munkájában az alváshiány veszélyeket hordoz.
– Mielőtt éreznénk a fáradtságot, már olyan jelek bukkannak fel az agyban, melyek azt üzenik, hogy abba kellene hagynunk bizonyos tevékenységeket, melyek éberséget kívánnak – magyarázta Chiara Cirelli, a madisoni Wisconsin Egyetem kutatója. Hozzátette, hogy ilyenkor a neuronok bizonyos csoportjai elalhatnak, ami a teljesítményre negatív következménnyel jár.
Cirelli és munkatársai 11 felnőtt patkány agyában ultrafinom elektródákat helyeztek el, amelyek segítsével agyuk aktivitását vizsgálták. A rágcsálókat a szokásos elalvási idejükhöz képest négy órával tovább tartották ébren úgy, hogy új tárgyakat helyeztek el ketrecükben. A műszer azt mutatta, hogy miközben kívülről úgy látszott, hogy ébren vannak az állatok és aktívan tevékenykednek, ezeken a speciális agyi területeken nem voltak aktívak a neuronok, vagyis az agy egyes részei aludtak, míg mások ébren voltak. Az általános EEG-mérés ekkor agy éber állapotát jelezte.
A helyi alvás epizódjai befolyásolták a patkányok viselkedését. Az állatokat megtanították korábban arra, hogy egy cukorgolyót két órán át egyetlen lábukkal tartsanak. Amikor azonban kifáradtak, egyre nehezebbnek találták a feladatot, gyakran leejtették a cukrot, és nem sikerült utána nyúlniuk.
Elegendő volt néhány sejt kikapcsolódása csupán a másodperc harmadrészének megfelelő időre, hogy az állatok ügyetlenebbé váljanak.
