Éles késsel óvatosan távolítsuk el a csontot belőle, finoman sózzuk meg, zsenge rozmaringágakat rakjunk a bemetszett húsba (a kivágott csont helyére), majd hengerré kötözzük kendermadzaggal (semmiképpen sem műanyaggal, ugye…) úgy, hogy pár rozmaringágacskát kívül is hozzákötözzünk a húshoz. No. Itt ihatunk egy pohárka édes szamorodnit.
Egy megfelelő lábast forrósítsunk fel, öntsünk bele fél deci finom szűz olívát, majd pirítsunk kérget a húsunk minden oldalára. Ne villával forgassuk a húst, nem szabad beleszúrni, inkább kézzel, óvatosan. Ha már körbekapattuk, melléöntünk 2 deci édes szamorodnit, 30 egész gyöngyhagymácskát, és fedő alatt, közepes lángon maximum 20 percig (kinek milyen tűzhelye van) készre pároljuk. A tapasztalatom az, hogy a 15 is elég. Akkor voltunk perfektek, ha szeletelésnél a hús közepe porhanyós és szép rózsaszín, de semmiképpen sem véres!
A húst kiszedjük, a húslevet beforraljuk sűrűre – mártássá – a gyöngyhagymákkal, óvatosan, vigyázzunk, a hagymák ne essenek szét!
A madzagot eltávolítjuk, éles késsel finoman vágunk belőle szeleteket, teszünk mellé pár gyöngyhagymát, meglocsoljuk egy kis mártással.
Javaslat a csontot illetően:
A fazék alján egy kis olíván pörköljük oda a csontot, ahol csak tudjuk, majd öntsük fel két liter vízzel, okosan sózzuk, főzzük legalább egy órát, majd zöldségeljük be ízlés szerint, és szórjunk bele egy jó marék rizst. Főzzük készre. A kihűlt csontot adjuk a kutyának, a forró levest meg a családnak. Vagy fordítva? Már nem emlékszem.
(Ahol elérhetők gasztronauta jobbnál jobb receptjei: http://gasztronauta.blogter.hu)
