Az Emotion című folyóirat áprilisi számában megjelent kutatáshoz 196 főiskolás diákot toboroztak (17 és 44 év között), és börtöndilemma játékot kellett játszaniuk online. Az első fordulóban a virtuális ellenfelük együttműködött velük, így közösen nyerték meg a játszmát. A második forduló után azonban az ellenfél cserbenhagyta őket, és többet nyert, mint a résztvevő.
Mindkét kört követően a résztvevőnek női arcképpel mutatták be a virtuális ellenfelet, négy különféle arckifejezéssel: semleges, semleges pirulós, zavarban levő és zavarban levő pirulós. Amikor a játék végén bizalmi feladatot kellett elvégezniük, kevésbé szigorúan ítélték meg a cserbenhagyót akkor, ha elpirult, így azt gondolták, többé nem tenné meg ezt velük. Az elvörösödött, semleges arckifejezésű ellenfelet sokkal magasabb pontszámmal értékelték, mint azokat, akik nem pirultak el.
„Ha rossz fát teszünk a tűzre, a többiek jobban értékelik azt, ha belepirulunk” – mondta Corine Dijk, az Amszterdami Egyetem pszichológus adjunktusa, a tanulmány vezetője. Charles Darwin egykoron úgy jellemezte az elpirulást, mint „a legjellegzetesebb és legemberibb kifejezés mind közül”, amit nem tudunk irányítani. A vörösödés sokszor a nyakon kezdődik, felkúszik az orcákra és a homlokra is, de akár a füleket is érintheti, ha valaki hibázik, kiderül egy titka, vagy éppen megdicsérik. „Ezekben a helyzetekben az a közös, hogy mindegyiknél zavarba jövünk” – mondta Dijk.
Az elpirulás fontos módja az érzelmek kimutatásának, enyhítő körülménynek számít egy baklövést követően. „Azt jelenti, hogy adunk más emberek véleményére” – mondta Dijk, és ez általában értékelendő tulajdonság.
